Nem vagyok sem író, sem megszállott költő,
Ki érzelmes szavait díszes rímbe öltő,
De megtetszett e kedves oldal,
Mely ékes szavak tára,
S lehetne az érzelmeknek,
Rímes fellegvára.

Van itt verssor vidám, és olyan is mi fájó,
Mi az életnek örül, vagy éppen halált vágyó.
Szerelmet kívánó, érzelmes óhajok,
És csalódást követő fájó sóhajok.

E szép sorokat olvasván, mi jutott eszembe?
Hogy én is tollat fogjak fiatal kezembe.
Agyamban a rímek, mint egy üres koporsó,
E versem az első, és lehet, az utolsó.

Szívből írom kis versem, minden egyes sorát,
Hogy megköszönjem nektek, e néhány kedves órát.
Mindenkinek köszönöm, kik ide írtatok,
S nekem gyönyörű perceket szerezni bírtatok.

Egy kérésem volna, mely egy óhaj felétek.
Kik ékes rímekkel muzsikát zenéltek.
Ne haljon ki itt, a versek ligete,
Maradjon e kis oldal, az érzelmek szigete.