( avagy az alkotás öröme )

...a verseim, kb. öt perc alatt 'születnek'...Sokszor ott lappang, bujkál bennem valami napokig...Lappang egy hangulat, egy gondolat, egy érzés, egyre feszültebbé tesz, érzem, hogy írnom, mondanom kell valamit... Aztán egyszer csak elkezd mind ez formálódni - néha tudat alatt, mint valaha az előhívó folyadékban a fényképeim - elkezd szavakká válni, és vers formájában kibuggyanni a lelkemből, akár a forrás a hegyoldalból... És mire leírom letisztul, akár az újszülött a csap alatt, mire leírom megnyugszom, akár a szülő nő, ki megszülte gyermekét... vagy azt hiszem... és aztán egyszer csak kezdődik elölről minden, más gondolatokkal, más szavakkal, más hangulatban, de az alkotás előtti 'kínlódás', és az alkotás öröme, az mindig ugyan az marad...tux...