Feltöltve: 2007-07-26 20:06:02
Megtekintve: 6138
Megértés
A semmi és a minden határa oly apró,
porszemben a végtelen látható.
Egy csepp, egy szó, egy sóhaj, egy lépés,
évezredek óta süllyedő emelkedés.
Felragyogva aláhullsz a mélybe,
nem is sejted, úgy kerülsz a fénybe.
Mikor megfordul az idő kereke,
s a vég lesz a jövő kezdete,
rájössz, hogy a fent lent, s a lent fent,
hogy sosem volt kint vagy bent.
Mindig csak Te voltál és a világ,
s mikor magadba néztél, rájöttél, nincs odaát.
Mert idő, s tér fátylán túl felsejlik
a szem, miben végtelen éned csillámlik.
porszemben a végtelen látható.
Egy csepp, egy szó, egy sóhaj, egy lépés,
évezredek óta süllyedő emelkedés.
Felragyogva aláhullsz a mélybe,
nem is sejted, úgy kerülsz a fénybe.
Mikor megfordul az idő kereke,
s a vég lesz a jövő kezdete,
rájössz, hogy a fent lent, s a lent fent,
hogy sosem volt kint vagy bent.
Mindig csak Te voltál és a világ,
s mikor magadba néztél, rájöttél, nincs odaát.
Mert idő, s tér fátylán túl felsejlik
a szem, miben végtelen éned csillámlik.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-09-09 23:41:12
Ez a fent meg lent "ismerős" téma /meg a többi is/:-) Tetszik a versed:-) Üdv: Vándorka