Anonymus költőnkhöz írom e kis versemet,
Hogy meghozzam a folytatáshoz immár a kedvedet.
A jó verseknek nem a rím a legfontosabb mérték,
Inkább a tartalma, mi igazi nagy érték.

Mert jó vers csak az lehet, mi lelkünkből beszél,
Mi bármikor-bármiről mindig csak mesél.
Elmesél bánatot, elmesél drámát,
Elmesél örömöt, vagy másoknak álmát.

Ne hagyd abba kérlek, e szellemes sorokat,
Had ízleljük verseid, mint kellemes borokat.
Ne hagyd abba kérlek, fogj pár üres lapot,
És kezdjél mindig vidám versel, minden egyes napot.