Lovammal szép mezőkön vágtatok,
Erdélyi tájon végre itthon vagyok!
Látom a hegyekre ülő párát,
a sziklákról őseim néznek rám!
Magamba szívom a fenyők illatát,
s hallom a hegyi patak moraját.
Két szememben a szabadság lángol,
szívemmel pedig utánad vágyom,
s a Hargitán egymagamban állva,
írok egy dalt, reád várva!