Minden könnycsepp drága kincs, mit másokért ejtünk,
Minden emlék egy-egy könnycsepp, mit szemünkből kifejtünk.
Miért van az, hogy emlékeink, könnycseppek övezik?
S miért van, hogy eme könnyek, lelkünket kövezik?

A könnyek, mik kísérik lelkünknek útját,
S e könnyek telítik, szívünknek kútját.
Hisz sírunk, ha örülünk, sírunk, ha nevetünk,
Sírunk, ha búcsúzunk, és sírunk, ha temetünk.

Örömkönnyek folynak, ha születik gyermekünk,
Ürömkönnyek akkor, ha fájdalmas keservünk.
Ha utolsó útjára, szerettünk kísérjük,
Vagy ne adj Isten akkor, ha halálunk kísértjük.

A szerelemnek első csókja, a könnyektől édes,
De az elválás is könnyektől lesz, szeretetre éhes.
A szerelemben könnyektől ragyog fel szemünk,
A szakításban könnyektől lesz, érdes majd a kezünk.

A kisgyermekek sírással, fájdalmuk enyhítik,
A felnőttek a könnyekből, az érzelmet merítik.
Minden egyes könnycseppben, egy emléket rejtünk,
És minden egyes kisírt cseppel, emléket felejtünk.

Ne sírj gyarló ember, e dolgokat tudva!
Nem tudhatod könnyeiddel, mit dobsz majd a sutba.
Ne ejtsél könnyeket, ha igazán szeretsz,
Mert könnyeiddel nem biztos, hogy gondokat feledsz.