a láz csipkét ver szemedre
mikor is születtél
szemöldökét várakozásra húzta

múlt

azóta vár
ahol jövőd elhagytad
miért fut messzire az utad
poros a derekad
körülötte kíváncsiság lóg

a sóvár

ezer évnek tudod a sok-sok
holdtöltét és várod várod
az újat
azutáni napodat
mint a gagyizó jóslat

ezüstözött arany

a láz még fojtja a hangot
villogja szemfényed
az éjjel
rózsákat csókol arcodra

vert holnap

orrba vág esetlenséged
válassz csillagot
vedd már észre
végre
azt ne ne szeresd

fekete jogar



(2007.)