A füst gomolyog,
meglapul szememen,
szívom fújom
Tekintetem savpermete
mosolygó pillangók
szárnyaira fröccsen,
vonaglanak egy kicsit-
Kereszt nekeik!
Sárga és lila fények
undoríót boldogságában égek:
izzik a láthatár
részegen imbolyog
a horizont
Vágj pofon!
Kulcsolt kezeim tépd szét!
˝Józanodj˝- kiálts már
rám!
TE JÓ ÉG!

Budapest, 2007. 07. 06.