mit tudhattam én, hogy az évek így söpörtek
elfelé minden emléket
és képet
amiknek nem maradt idő, hogy fölfessék maguk
az agy mögötti vászon közepére?
miért gondoltam úgy, hogy csak percek kérdése,
nagyon hosszú, mármint szúrós perceké,
és nem évekig tartó kizsigerelés
kicsomagolni, leporolni mindent
vagy a fényképekről megtanulni írni?