Mindig is féltem,
amikor szerényen,
elkezdtem
rímekbe önteni,
prózába faragni
majd szép formát adni
izzó vágyaimnak
Hisz amit érzek
nem lehet csak úgy
leírni, elmesélni
Azt át kell élni,
át kell érezni
a szívbe dobbanó
véremmel együtt
ereimbe folyni!
Csak akkor értenék
mennyire vágylak!
Mennyire kívánlak!
Sejt szintjén
élnek a románcok,
nem lehet leírni
vagy róla beszélni!
Tudom, köztudott
hogy szárnyal a képzelet
de ha kettőnkről írok
színtiszta valóság
mit soraim rejtenek.