Sóhajtanod kell, mert mar valami,
Egy érzés kikívánkozik
Egy szó, s egy halk sóhaj
Egy elnyomott gondolat
Csillapodott vihar

Egy korty alkoholtól megered a nyelved,
S a határain kívül kicsordul szíved
Elmélkedsz, talán azért tetted
Messze legyél tőle, pedig tényleg szeretted

Dolgozol napestig, s nem látod félholtan
Gubbaszt a sötét szobájában
Egy sötét árnyék, folt a lepedőn
Egy elillant képzelet lett
S ez túlszárnyal minden képzelőerőn

Kéred, s ő suttogja halkan
Közelebb hajolok, válaszát jobban halljam
De nem értem mit mondani szeretne,
Csak bámul vakmerőn, s kétkedve szemembe

Mintha érezném, hogy megmozdul minden
Mozdulatlanná merevedett elrejtett hitem
Mintha visszafelé kezdene forogni a világ
Álljt parancsolnék
De nem tehetem
S egyre szorítod kezem

Még egy korty alkohol, s jobban emlékezem,
Ott ültem, s te ott ültél mellettem
Kértelek, kérleltelek erőltetetten
S te kívánalmad suttogtad csendesen
Ültess fel engem!

Szemedbe néztem
De nem tettem semmit
Hagytam úgy testedet, azt hittem segít
De te csak sóhajtottál

Beletörődve lehunytad szemed
Elurallt végre a képzeleted
Ülsz ismét, s a szemed is oly tiszta
Elfeledtél mindent mi kórtermednek titka

Egy mély sóhaj,
Beletörődtél
Hosszú úton útrakeltél
Nézlek némán, hát tényleg elmentél.

2007. július 23.