A minap hallottuk a hírt.” Egy nő késsel leszúrt egy hazafelé igyekvő hölgyet a lépcsőházban, mert nem adott neki két szál cigarettát. A hölgy perceken belül elvérzett…”

1.
A Tanárnő, csak így emlegették egymás között a Legvidámabb Barakknak nevezett kiskocsmában Ilonát. Már korán reggel kukázásból jött vissza. Karjára akasztott szatyrában üres üvegek voltak. Bement a WC-be. Elmosta őket és leadta a közeli kisboltban. A kapott pénzen beült a kocsmába és eliszogatott délig.

Néha, beszéd közben rágyújtott egy cigire. A cimborák olykor meghívták egy italra, amikor elfogyott a pénze. Jó beszélőkéje miatt csípték a fejét. Magyar szakosként tanított egy közeli iskolában, amíg ki nem telt a becsülete.

Míg élt a férje, addig nem volt vele gond. Hanem amikor megtudta, hogy tüdőrákja van, és csak hónapjai vannak hátra, esetleg féléve, mindketten ivásra adták a fejüket. A férje valósággal darabonként köpködte ki a tüdejét, mire eljött érte a megváltó halál.

Ilona ápolási szabadságot vett ki erre az időre. Valósággal belerokkant a beteg gondozásába. Nyugtatón, altatón élve, alkohollal próbálta magát jobb kedvre deríteni. Férje is ivott. Neki már úgyis mindegy volt. Egyik délután, a boltból italos üvegekkel megrakodva hazatérő asszony, holtan találta hű hitvesét vértócsában elterülve a padlón. Az utolsó darabjait hányta ki beteg tüdejének.

A temetés után visszament tanítani. De, az ital rabjává válva, egyre illumináltabban adta elő a tananyagot. Sőt, a diákok kifigyelték, hogy stikában a katedra alá rejtett szatyrából, lehajolva nagyokat húzott a vodkásüvegből. Olyankor szemei csillogtak és feldobódott. Nem maradt sokáig titokban. Fény drült az iszákosságára és hívatta Magdika, az igazgatónő. Feszengve kerülgette a témát, mint macska a forrókását, majd belevágott a közepébe.

–Ilonka, mit szólnál hozzá, ha előnyugdíjba küldenénk. Most van rá lehetőség. Megrongálódtak az idegeid, jót tenne már a pihenés ötvenhétéves korodban. Ilonka döbbenten meredve kérdezett rá.
–Mért pont én? –az igazgatónő finoman próbálta elkenni a mondanivalót, de végülis előjött a farbával:– mert italozol. Nem is bánnám, ha otthon iszogatnál, mert ugye nehéz feldolgoznod a traumát, ami ért, de hogy szemérmetlenül részegre iszod magadat a diákok előtt az már botrányos kedvesem. Hát ezért kell megválnunk egymástól.

Ilona lehorgasztott fejjel motyogott valami, majd aláírta az előnyugdíba vonulási kérelmet. Otthon aztán unalmában hamar leitta magát a sárgaföldig. Két év után már mindennapos vendég volt a Barakkban. Megjelent reggel. Délig eliszogatott. Aztán hátrament kitakarítani a két WC-ét és ezért kapott a kocsmárostól némi harapnivalót. Így ment ez évekig. Estefelé karján koszlott szatyrával hazaballagott, hogy otthon folytassa az iszogatást.

2.

Magdika a negyvenedik évében járt. Férje gépészmérnök a vasgyárban. Szép családi életet éltek. Két gyermekük volt. A hétéves Marika és a tizenötéves Gábor. A két gyermek volt a szemefénye. Gábor első osztályos gimnazistaként kitűnő tanuló volt. Ő is mérnök akart lenni, mint az apukája.

Kollégái szerették bölcs döntéseiért, diszkréciójáért és emberi magatartásáért. Jó kolléga volt. Ezen az estén leszaladt a szomszédos zöldségeshez szilváért, mert a család szilvás gombócot rendelt vacsorára. Küldhette volna a nagyfiút is, de jobb, ha ő válogatja ki a megfelelő szilvát. Így gondolkodott.

Teli szatyorral sétált hazafelé a szürkületben, amikor a lépcsőházhoz érve Ilibe botlott.
-Nem ismersz meg Magdi?–kérdezte eltorzult, italtól felpüffedt arccal. Magdi nem ismert rá.
–Van két szál cigije, igazgatónéni?– mondta vészjóslóan. Magdi ekkor ismert régvolt kollégájára.
–Tudod, hogy nem dohányzom. Hogy élsz mióta nyugdíjba, vonultál?
–Vegetálok, igazgatónéni, vegetálok…

–Sajnálom a történteket, de nem tehettem másként. Ez volt a leghumánusabb megoldás Ilikém. –mentegetőzött Magdi, de Ili szemei beszűkültek, és az ital felgerjesztette benne a sérelmeket. Ekkor már a kapuhoz értek. Magdi kinyitotta a kaput, majd indult fel a másodikon lévő lakásukhoz. Ili elszántan követte.

Mikor a lépcsőfordulóhoz értek, megragadta elől a blúzát és a fülébe sziszegte.
–Adj két szál cigit!
–Nincs.
–Kérj, a férjedtől!
–Nem dohányzik!
–Akkor majd adok én neked!–sipította és koszlott szatyrából előhúzva konyhakését, szíven döfte Magdikát. Mikor kihúzta belőle a kést, még ennyit mondott:– ezt azért kaptad, mert kirúgtál, mint egy, részegzsákot…

Magdika megszédült, éppenhogy elérte a lakáscsengőt, megnyomta, és a fal mellé rogyott. Ili kabátujjába törölve a kést, belerugott egyet a földön heverő haldoklóba, kiköpött felé és indult volna lefelé a lépcsőn, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és kilépet Gábor. Tekintetük találkozott. Látásból ismerte a volt tanárnőt.

–Mit tett Ilinéni?–sikoltotta és anyját felnyalábolva becipelte az előszobába. Azonnal hívták a mentőket, de már nem volt segítség. Mindez történt két cigiért. Vagy mélyebben rejtőzik a titok nyitja. Hiába, az emberi lélek kiismerhetetlen.