A kijáratot kereste mit sem törődve másokkal. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyult, nem ment neki. Őt meglátva egy termetes nő vérszemet kapott. - Vigyázzon!- kiáltott rám, és már félre is tolt az útból. Lendült a keze, és én dermedten állva néztem a történéseket. Nem is számoltam az ütéseket, melyeket kimért húsos karjával, csak az agyamba vágó, az ütések koppanásával megegyező zajra tudtam figyelni. Nem mertem szólni, de belül sikoltottam. Aztán csak a kerek, önelégült arcot láttam, amint csatát nyerten, láthatóan minden lelkiismeret furdalás nélkül leszállt a buszról. A test ott feküdt a padlón, összetörve, élettelenül. Nem ártott senkinek. Csak haza akart menni. Soha nem bántanának, ha mi nem támadnánk először. De ez lényegtelen, hisz csak egy darázs volt. Nem is igazi élet...