„Volt egy kislány, aki ott született. Szülés után dr. Mengele kedvesen megkérdezte, hogy mi lesz a neve, az anya azt mondta, hogy Erika. Erre Mengele azt mondta, hogy az nem lesz jó, mert az német név, legyen inkább Ilonka, Ilonka lett. Két nap múlva az anyával együtt gázba küldte." (DEGOB jegyzőkönyv alapján.)

ÁLOMUTAZÓK

A fiúcska fáradt pilláin
már az álom bújócskázott,
de diónyi kis gyomrát az ázott
leves csak csavarta, marta.
- Anya! suttogta, -
miért csak a Berta szopikázik?
itt vagyok én is
a másik gyereked,
adjál nekem egy csöpp tejet. -
A csonttá aszott anya
jobb mellén a baba csüngött,
baljára húzta hát kisfiát
aki boldogan szopikált
néhány kortyot a nincsből,
s mint aki kincsből
nyerte meg a legszebbet,
boldog álomba dermedt.
Benézett az őr, rend van-e
alszik-e a láger,
s a fiú félszemét kinyitva kiáltott
anya , nézd apa áll ott!
Mindhárman felriadtak,
kicsi Berta sírt csak,
tényleg apa volt - motyogta
a fiúcska,
ott lóg a fogason a kabátja!-
és már újra álmait járta.

Álmodott az anya is,
babakocsit, meg ágyacskát,
játszani vitte kisfiát,
csak hessenteni kellett,
és a varjak elrepültek,
mind, mind elment.
Jött a szép kis vonat,
halkan duruzsolt,
gyorsan ment,
talán szárnya volt !
Hajnalra kelve elhitték,
hogy balra kell lépni és
busszal mennek az állomásra,
mert őket otthon az apa várja,
nagyon várja.
Hát siettek, le ne maradjanak,
mert ez az a nap amikor
szabadon szállnak,
mint a madarak haza,
már hallották is a
boldogan üdvözlő szót!

Így lettek ők pernye-szárnyon
szél röptette álomutazók.