Hat éves, és óvódás.
Nagy, szénszeme álmodik.
A világra csodálkozik.
Mesét mond, és hallgat,
Gondolkodik.
Minden érdekli,
Ami mozog, lélegzik.
Ami nem, biztos mozdulatlan?
Hihetetlen!
A piros, miért nem sárga?
Pedig az, úgy, jobban állna.
És a róka miért röbetüs szó, na?
Lókát mondani sokkal jobb volna.
Az ebéd neki felesleges,
A nassolás izgalmas, kellemes.
Csoki nem jó vacsorára?
Miért kell fürdeni?
Hol a macis mese?
Folyvást csak kérdezi.
Mint hajnali madárcsicsergés
Napkeltekor.
A szó málnaszájáról
Úgy dalol.
Pörgő nyelvecskéje
Rokkaként sző selypes szavakat.
Röpke időnek tűnő,
órákon át, csak szórakoztat.
Csacsog, sikkantva kacarászik madárhangján!
Az egész világra fittyet hány.
Cseppkőcsipke fogacskái
Huncut mosolya csapdái.
Ő még csak kisgyerek.
De mindent tud!
Egyszerű, logikus gondolkodása
Édesen gördül ajkára,
S nem érti a felnőtteket,
Mindig, mit nem értenek.
Vállát rántja, apró kezével
Nyom barackot, fejemre,
S határozottan, kifestőkönyvét
Az ölembe tette.
Íves, pihés szemöldöke rándul,
A télapó festése, látom
Rám hárul.
Cinkos mosollyal,
filctoll csokorral
Kezében ül,
a szemközti széken.
Vizsgafeladat. Nekem.
Csak nézem.
Bütykös ujjaim, bizonytalansága
Vezeti a tollat, télapó hasára.
'De a szíja nem is pilos'!
Szólt rám rögtön, a kis gonosz.
Vigyorogva, fehér csipkefogával
Dohogja: az fekete!
Akár e rosszcsont lány szeme.
Gyémántszikrák villogása
Pillantása simítása.
Legyen az öv fekete.
Bogi, te parányi kislány,
Csíntalan csemete
Adhatok egy nagy puszit
Mindkét szemedre?
Ragyogó pillantásod,
onix fekete.
Büszke lehetsz rosszcsont,
Mind a hat évedre!