És a Világ szürkén csillogott.
Minden és mindenki robot volt.
Mindenki digitális csapdába esett.
Mindenkiből rideg robot lett.

Én csak egy báb vagyok, akit mozgatnak
mégsem gondolják; érezhetek, lelkem meghalhat.
Mert mindenki rideg robot volt......
Ők is kiégették szívüket, s helyén követ szort.

Kavicsokat...

Magányosan fekszem a hideg földön.
Nem mozgat, rángat már senki sem.
Nem mozdulok nem is érzek, csak
látom a ködöt.
Körbevesz és rámsimul. Robot leszek,
robot leszek én is a Szürke Világban.

Ott, ahol mindenki gépezet
mindenkinek az élet egy lélegzet.
A halhatatlanság sem érdekel
... sem a halál.
Hisz úgy programoztak engem,
hogy soha semmi se érdekeljen.

Nem akarok robot lenni, rideg és korlátozott.
Nem akarok ilyen lenni. Adjatok rám más álarcot!
Nem akarok így élni, jöjjön inkább a pokol tüze...
Égesse ki lelkem... de már lelkem sincsen
ezt is elvették tőlem. Elaldtam a lelkem az
Ördögnek.

...úgy, mint mindenki más...
... mechanikus rabszolgák...