Feltöltve: 2007-07-12 12:42:15
Megtekintve: 6004
Szakadék
Kicsi világomnak kihúnyása, a láng kialvása.
Az acélszívem koppanása, lelkem fáradtsága.
Kis fény, ahogy meglibben, eloltódni kénytelen.
Mert kell az, hogy megsemmisüljön mi éktelen.
Sodorva, bodorva siratom az elhagyott lelkeket.
Csendben, rendben...
Üvöltve.
A férgek húsomba marjanak, jóllakottan duzzadjanak.
Nem engedem, hogy elmémbe harapjanak s felfaljanak.
Te kicsi fény, kicsinyecske láng, te kegyetlen, rémség.
Miért, ó miért alszasz el lelkemnek legesleg mélyén?
Nem, nem kell több kétség, nem kell több védség.
Csak, hogy végre megbékéljek. Veled s magammal.
Légy tündöklő fénylő pára! Énekeld a halált.
Nyomorúsággal.
Köd... mint görbe tükör tárulkozik elém, s feléget.
Halványodott test fekszik, lépek felé.. Nem értem.
Súgja lelkem a véget. Mondd, ugye érzed sikolyát?
Lassan leemeli a Sötétség fátylát, fekete csuklyáját.
Érzed a készséget, mi arra gyötör, tegyem meg?
Egyre gyorsabb lihegés, a magasztos Haláltól félés...
Lassan, és nyugodtan... ugrom a végtelenbe,
Szégyenkezve.
Érzékeled lelkem lelkedhez való húzását, szakadását?
S hallod a szívem vassá vált szakadatlan koppanását?
Mennyei sértetlenség... lerántva... rád várrva,
Megszánva.
Az acélszívem koppanása, lelkem fáradtsága.
Kis fény, ahogy meglibben, eloltódni kénytelen.
Mert kell az, hogy megsemmisüljön mi éktelen.
Sodorva, bodorva siratom az elhagyott lelkeket.
Csendben, rendben...
Üvöltve.
A férgek húsomba marjanak, jóllakottan duzzadjanak.
Nem engedem, hogy elmémbe harapjanak s felfaljanak.
Te kicsi fény, kicsinyecske láng, te kegyetlen, rémség.
Miért, ó miért alszasz el lelkemnek legesleg mélyén?
Nem, nem kell több kétség, nem kell több védség.
Csak, hogy végre megbékéljek. Veled s magammal.
Légy tündöklő fénylő pára! Énekeld a halált.
Nyomorúsággal.
Köd... mint görbe tükör tárulkozik elém, s feléget.
Halványodott test fekszik, lépek felé.. Nem értem.
Súgja lelkem a véget. Mondd, ugye érzed sikolyát?
Lassan leemeli a Sötétség fátylát, fekete csuklyáját.
Érzed a készséget, mi arra gyötör, tegyem meg?
Egyre gyorsabb lihegés, a magasztos Haláltól félés...
Lassan, és nyugodtan... ugrom a végtelenbe,
Szégyenkezve.
Érzékeled lelkem lelkedhez való húzását, szakadását?
S hallod a szívem vassá vált szakadatlan koppanását?
Mennyei sértetlenség... lerántva... rád várrva,
Megszánva.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-04 12:53:17
Megértem a vers alaphangulatát, de vigyázz, néhol magyartalanul fejezed ki magad, vagy nem ilik bele a vers szerkezetébe, amit írsz: Eloltódni - kihúnyni, alszasz - alszol, védség - védettség (vagy vétség). Énekeld a Halált nyomorúsággal, itt felesleges a sorvégi írásjel, és a nagybetűs új sor, mert az egy gondolat. Jó dolog verset írni, de figyelni kell az ilyenekre is! Baráti szeretettel: crexcrex
2007-07-12 18:40:33
hasonlóképp érzem magam... tetszik a vers! üdv: trubadúr