az állapot a kulcs. összezsugorodva belepréselnek
egy aprócska helyre, aztán húzd meg magad,
forogj el benne de ne csikorgasd a fogaidat, kérlek.

Az emberek sajnos mindig is léteztek,
emberként láttak sok minden mást
és istennek is hitték néha egymást, de ez egy másik történet része.
tehát emberek voltak és tulajdonságok
és undorító haszontalan maszlag -maszatok a famentes papíron-
elkent formák, szétmosott, foszlott darabok
amitől úgy érzed semmi de semmi nem állandó
a dolgok csak folynak, és "panta rhei"
magadnak szólsz csak
és önmagában, hogy görögből idézel
elcsúszik a valóság-idill felé
mert madarak úsznak és lovak repülnek
és szívek szakadnak és fel-lemerülnek
az elemek
csak kirágják egymást; ha az egyik erősebb,
perceken múlik, mikor tűnik el örökre.