Ahová lépek, ott kő kövön nem marad,
Mert én vagyok az, akinek mindent szabad.
Én a világ ura vagyok, és bármit megtehetek
Nektek csak azt lehet, amit én megengedek.

A madarak nekem dalolnak, és értem nőnek a fák,
Nekem szórja illatát az összes gyönyörű virág.
A nap csak rám süt, sugara aranyló,
Nekem ring a búzamező, hozzám mindenki jó.

Miattam kék az ég, kényeztet a lágy tavaszi szél,
És mert én így szeretem, azért zord és hideg a tél.
A folyók miattam folynak, vizük gyönyörű kék.
Csak rólam szólhatnak a legszebb tündérmesék.

Isten önmaga képére teremtett engem,
És mert hagyta, hogy így legyen - Isten lett belőlem.
Megáldott mindennel: szépség és bölcsesség,
Kár, hogy te nem értheted, mi a tökéletesség.

Most, hogy már mindent láttam, és mindenről tudok,
Hogy megtettem mindent: tilosat - szabadot.
Szerettem, gyűlöltem, fájdalmat okoztam.
Volt palotám is, és éltem szűk dobozban.

Most így fáradtan - boldogan, bölcsen
Engedd, hogy a tudást a fejedbe töltsem.
Hidd el neked is az égig nőnek a fák,
Csak vedd észre, lásd: gyönyörű a világ.

Isten a maga képére formált téged is
Mindenből, mi jó - hidd el - jut neked is.
Átadom a titkot, őrizd magadban:
Úgy életem mindig, ahogy én akartam.

Soha senkitől és semmitől nem féltem,
És mert Isten bennem van, boldogan éltem.
Tettem, amit tettem, semmit sem bántam meg.
Boldogság - szomorúság, nekem egyre megy.

Isten téged is a maga képére teremtett,
Légy boldog - e célért mindent megenged.
Tanulj meg teli hassal boldogan élni.
Ne hagyd gyönyörű művét, csak úgy kárba veszni

Egy bolond

A világ ott van az általatok felhúzott kerítések túloldalán.