Zokogva ül egy lány a falak között,
kit a bánat e cellához kötözött.
Busongva nyitja tágra vörös szemeit,
mára lelkét az árnyba temetik.

Csak ül a falak között,
hangját nem hallja,ki e tájra költözött.
Sötét,kísérteties a szoba,
mára ez lett a lány otthona.

Felkiált,de nem észleli senki,
e átkozott helyen csak bűn,amit lehet tenni.
Az ablakhoz siet,
tágra nyitja szemeit,mely izzó vörössé lett.

Odakint nem látja csak önmagát,
a tükör választja szét az életet s a halált.
Az ablak már nem ablak többé,
a lány zokogva rogyik ismét a falak közé.

Majd utoljára erőt vesz
s oda megy a "ketrechez".
A tükörbe nézve ráébred,az élet a túloldalról tekeredett a halál köré
s ő örökké bezárva ragad a falak közé.