Végső táncot lejt a szél búcsúzóul a télnek,
Magam is búcsút intek a távozó kéjnek.
Utószor hív magával: Élet! Jer velem, hol holtodiglan ér a tél.
Hol bánatodnak lába kél.
Csepp könny sem, annyit ér léted. Nyugodj velem!
Csatlakozzam? Valaki segítsen!
Válaszútra kerültem - bár kámaszútra!
S most a dönteni képtelen lélek tanácsért esedez.
Valaki rúgjon hátba!
Az bőven elég indulási sebességnek.
Aztán majd elválik, hogy jó vagyok-e pórnépnek
Vagy csak kirívok önmagam.