Végy gondjaidba, ma a könnyű is teher
Mégis élni kell, ha egyszer kenyérért írnám soraim
De eljön az idő, mikor elégedve dőlök alá
Lássátok! Én meghúzódva akkor sarokban; most itt!

Te hoztál ide, de érzem nélküled megyek tova
Talán majd neked köszönhetem s füledbe ontom gondolatom
Anyám mondja: "Ha Te nem lettél volna, ez nem lenne,
S nem lesz már, ha majd nem leszel!"

Folyik-e tinta s pendül-e húr majd másért?
Ha napszámba vetem s aratom soraim világnak
Akkorra mindnyájan más karjában érjük meg a tavaszt
Felocsúdva kivel voltunk s holnap kivel leszünk

Nem éreznék hiányt, ha nem lennék részese társaságotoknak
Kezem se bátorítva fogják, hatalmat fitogtatva
Így nem is lesz más, csak saját maga szolgája
Míg gondolataim fonom egy szebb világ ruhájára