POCSÉKROSSZ VERS

Néhány napja valaki igen rossz "talált" verset tett fel az egyik internetes weboldalra, magát az irodalomra ráerőszakoló szerzőét, akinek e verséért rangos díjat neves zsűri ítélt oda.A weboldalt megtekintők felháborodtak a hitvány művecske megdicsőülésén.
Én elmosolyodtam a vers láttán.Nos, ha ezzel a verssel a szerző díjat nyert, minden bizonnyal a zsűritagok is nyertek valamit a kulisszák mögött, különben nem adták volna szavatukat e pocsékságra, ha egyebet nem, akkor a "költő" őket kedvezően méltató kritikáit /mivel az illető mellékesen kritikus is/, mely utóbbiakból a hiúságnak sohasem elég.
A zsűritagok tehát valójában nem szavazatukat adták, hanem szavazatuk - ha nem is szigorúan vett jogi értelemben - ELadták.
Node, hiszen ezért piacgazdaság a piacgazdaság, ahol - nap, mint nap láthatja, aki lát! - minden áruvá válik..

REJTETT ÉRTELEM

Az írót, amikor művében mondanivalóját /vagy annak egyrészét/ elrejti, többféle cél vezetheti, például játékos kedvesség /hadd bíbelődjön, szórakozzon egy kicsit az olvasó az értelemkitalálósdi-játékkal!/, de esetleg így akar "irodalmibb" köntöst adni művének, különösen, ha az vers.Ám egyes írók nem is igen törődnek művük mondanivalójával: majd kitalálnak erről valamit a kritikusok és a sznob olvasók, így végül az író kényelmesen megtudhatja mit is akart ő mondani valójában.

"VERSEK" - MELLÉKTERMÉKKÉNT

Ha író prózai művet ír, annak anyagából több tucatnyi verset is készíthet "szabadversként". Nem kell mást tennie, mint találomra kiválasztani és egymás mellé hányni szavakat, kifejezéseket.Ezt, persze, egyébként is megteheti, mások műveiből, lexikonokból.Az igazi szabadversektől, melyek a kötött formájú versekkel természetesen egyforma értékűek lehetnek, ezek a „szabadversek” - melyek szinte uralnak egyes irodalmi folyóiratokat - valójában rabságversek: szegény versbe zárt szavak ott bámulnak egymásra börtönükben.

ÍRÓ ÉS OLVASÓ

Ha az írónak nagyon kevés olvasója van, gondolkodjon el rajta, hogy miért.Ám korántsem biztos, hogy ezért művei a hibásak.Persze, ezt is jelentheti, de azt is: írásai zseniálisak, vagy legalábbis jók, viszont nem találkoznak az átlagolvasó ízlésével.
Sokféle variáció létezik: tehetségtelen író is könnyen népszerű lehet, mert igen sok olvasó szintén tehetségtelen, tehát egymásra találhatnak, találnak is.
Annyi azonban bizonyos: ha az írónak egyetlen olvasója sincs, akkor is van egy.
Ez az egy nem más, mint saját maga.Tréfásan hozzátehetném: utóbbi tény nagyon megkönnyíti az író-olvasó találkozók szervezését!

ÍRÓFAJTA

Egyre gyakoribb az az írófajta, akinek műveiben a múlt vagy hihetetlenül megszépül vagy nagyon megcsúnyul.Egyesek talán azt mondanák: az ilyen író műveiben "elszakad a valóságtól".Ám éppen ellenkező a helyzet: saját önérdek-valósága miatt változtat a múlton.Bár a könyv címlapján az ő neve áll, valójában nem ő írta, hanem - az érdeke.

RÍM

A rím tulajdonképpen nem más, mint szavak csengősipkás bohóckodása.Ám úgy vagyunk ezzel, mint sok más megrögzött, mindennapossá vált szokással az élet legkülönbözőbb területein: azok is bohóckodások, viszont annyira elfogadottakká váltak, hogy már senki sem érzi annak.

SZÜLETÉS, LÉTEZÉS, HALÁL

Elgondolkoztató, hogy írók, filozófusok, és még hány más terület emberkéi milyen sokat foglalkoznak a születéssel, létezéssel, halállal, melyekről, néhány natúr biológiai részleten túlmenően, gyakorlatilag szinte semmit sem tud az emberiség, viszont legtöbb szerző ezt oly módon teszi, mintha igen sokat tudna ezekről.
Kétszeres baj ez: a nyíltan bevallott tudatlanságtól biztosabban lehet elindulni az igazi tudás felé vezető úton, mint az öntelt, szép köntösbe felöltöztetett tudatlanságtól.Sőt!Az ilyen öntelt tudatlanság tengernyi baj forrása volt a múltban, az a jelenben, - és, sajnos, a jövőben is azzá válik majd!

A VERS LELKE

Versnél - sőt, minden más irodalmi műnél is! - a lelke a legfontosabb. Tehetséges olvasó megérzi a "léleknélküliséget".Utóbbi esetben a csinosan megírt mű is csak olyan, mint a szépen feldíszített halott.