Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban – elemző bemutatás

Vörösmarty – akárcsak elődei – ő is folytatja a felvilágosodás eszmerendszerét, ez azt jelenti, hogy számára ugyanolyan fontos az egyén, a nemzet és az emberiség sorsa, hogy mire jutnak az életben.
Romantikus stílusú versei tele vannak erőteljesnél erőteljesebb jelzőkkel, kifejezésekkel, metaforákkal és filozófiai gondolatokkal. Ilyen verse például a Gondolatok a könyvtárban.
Ettől a címtől azt várjuk, hogy a költő a könyvtárban ül, és az olvasott műről elmélkedik, a gondolatait megosztja velünk, az olvasóival. Műfaja gondolati óda vagy filozófiai költemény. A vers beszélője maga a költő, és a nemzethez, az emberiséghez szól.
A mű üzenete, hogy a könyv nem biztos, hogy előrébb visz minket a világban. Ezt a gondolatát nyers, erőteljes kérdésekkel igazolja: „Miért e lom?” és „Országok rongya!” De felvetődik benne az a gondolat is, hogy amit a nagy költők és bölcsek megteremtettek, azokat nekünk egyszerű embereknek nem kéne lerombolni, hanem inkább tanulni belőlük, tőlük. A verset pesszimistán, tele kétellyel kezdi, mint ahogy azt a kérdés is kifejezi, hogy Miért e lom?, de a mű közepe-vége felé egy fordulópont található, és már optimistán látja a könyvekhez való viszonyulást: „Testvéreim vannak, számos milliók: én védem őket, ők megvédenek engem. Nem félek tőled sors, bármit akarsz, ez az, miért csüggedni nem szabad.”
„És kezdjünk újra tűrni és tanulni.”
Összegzésképp nincs fejlődés, csak körfogás, viszont a nemzet szemszögéből nézve az erkölcsi sík egyenlő a jövővel, a hazáért való küzdéssel.