Nehéz a harc
ha nem vállalom magamat ellene
ha menekülni kellene
de rámrogynak a halhatatlan rögök
amik mögött úgy ragyog a fény
mint üstökös magjában rejlő
naprobbanások kemény villanása
nehéz a harc
ha magammal küzdésem
nem elég a téren felásott sáncok között
ha minden sánc mögött
engem mutatnak magamnak
lásd ilyen vagy
akkor hogy küzdjek ellenem
ha jellemem
szikrázó tüskéi nem csak engem marnak
de éltető napoknak
világán is sebeket ejtenek
hogy is hihetnék magamnak
ha mindig becsapnak
az álnok álmok
ha tomboló förgeteg marta utakat járok
hogy is láthatok fénylő napot
ha a föld alatt vagyok
mint rozsdamarta bomba
bármikor halomba dönthetnék kunyhót
vagy házat hiába nem akarok.
hiszen azt sem tudom ki és miért vagyok
hogy is léphetek a magam telepítette aknamezőre
ha tudom előre
hogy pusztulás a vége
nincs ok a reményre
nincs hit a túlélésre
hát jobb is ha magamnak
magamban maradok