Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Jajjjmi..
Alkotások száma: 332
Regisztrált: 2007-05-17
Belépett: 2009-04-08
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (11)
-Novellák (10)
-Egyéb prózai alkotások (38)
-Gyermekrovat (Versek) (5)
-Versek (264)
-Társalgó (1)
Képgaléria
-Fotók (1)
-Humor (1)
Feltöltve: 2007-07-01 00:12:36
Megtekintve: 6347
Kalimpáló Macskahalacska 3. rész
."Jobb lett volna, ha otthon kivárom a körtés jókedvet.." - dohogott magában, miközben az áruházhoz ért. Ott már lifttel ment fel a második. emeltre, ahol macskapucnis pulcsit akart nézni.....

Közben, Samcili bekopogott Szördöngölőhöz, a Nyau bár ajtaján. Még nem voltak nyitva azért kellett kopognia. Kisvártatva személyesen döngölő nyitott ajtót azzal az ábrázattal, amitől menetrendszerűen kirázta a hideg.....
Szőrdöngölő átható pillantása a bundája közepéig hatolt és a hátán érezte a szúrását. Nyelt kettőt, majd így szólt:.." Szeretnék asztalt foglalni a szokásos karácsonyi bulinkra 22-én este, nyolc órától minimum tizenkettő- maximum húsz főre - hadarta el gyorsan.....Döngölő még két- három "vizsgapillantást" lövellt rá, aztán megenyhülten csak ennyit mondott:..." Rendben!"...Még egy darabig nézték egymást, majd Samcili megköszönte illedelmesen, és eliramodott.

Samcili egészen hazáig igazgatta az arcizmait. Nem tudta miért, de Szördöngölőtől mindig pofijára fagyott a mosoly. Mikor hazaért, nem találta otthon barátját. Pedig el akarta újságolni, hogy minden rendben, buli elintézve!

.."Nem baj!" - gondolta, majd lefekszem ide, az ajtóval szemben és figyelem, mikor jön. Azzal figyelőállásba helyezkedett a meleg kövön, pontosan az ajtóval szemben, valahogy így:
Előkelő kancsópózba helyezkedett, és fehér bundájából, hatalmasra kerekítette szemét az útra szegezve, hogy a legkisebb mozgásról se maradjon le. Hiába! Nemes származását tartása mutatta!
Hosszú ideig figyelt, de aztán elnyomta a buzgóság. Lábára hajtotta fejét abban a hitben, hogy még mindig figyel.

Macskahalacska közben már a harmadik pulcsit húzta magára, de nem tudta eldönteni, hogy melyiket válassza. A próbafülke előtt illegett bennük és elmélyülten bámulta magát a tükörben. Egyszer csak érezte a háta közepében, hogy valaki nézi! Oda sandított, és valóban, csak egy széles mosolyt látott! Mint egy mozivászon, olyan a feje - gondolta elsőre riadtan, ahogy szemük találkozott. A mosoly, szinte körbeért a fején, sokkal inkább vigyorra emlékeztetve. A frász törte ki hirtelen, de aztán arra gondolt, hátha nem is őt nézi! Sajnos nem így történt! A szélesvásznú mosoly, továbbra is ráirányult és kitartóan sugárzott! S mikor észrevette, hogy észrevették, meg is szólalt a csupa szájával.."- csak azt akartam mondani, hogy mindegyik macskapucnis irtó jól áll...és tovább nézte Macskahalacskát, aki ettől olyan zavarba jött, hogy felállt a szőr a hátán. Le is vette a pulcsit sietve, és találomra kiválasztotta az egyiket. Ezután, a pénztárhoz menekült vele. Ki hitte volna, hogy a gyors döntéshez elegendő egy mosoly - nevetett magában, és most már nyugodt léptekkel sétált hazafelé, kezében Samcili ajándékával.

Mikor Samcili ébredezni kezdett, még mindig nem volt otthon Macskahalacska. Kezdett aggódni, hogy mi lehet vele. Megrázta bundáját, hogy szőre egyenletesen melegítse testét mindenhol, és kisétált a ház elé. Felugrott a kerítésre és onnan kémlelte az utcát, vajon jön-e már?....
Kezdett zsibbadni a tappancsa, felemelte a jobb mellső lábát és tartotta a levegőben, majd kis idő múlva a balt is, aztán megrázogatta a hátsó lábait is.

Egy mozdulattal leugrott a földre, kicsit szaladgálni. Ahogy letoppant épp a hosszúszőrű tacsi, Töpörtyű elé...még meglepődni sem volt ideje, mert Töpörtyű azonnal odanyomta az orrát az orrához, és szaglászni kezdte....izgatottan szuszogott, mert igaz, ami igaz, Samcili már régóta tetszett neki, de ilyen közel még nem volt hozzá, mint most. Remélte, hogy nem szalad el, hisz a világért sem akarta bántani.....sőőőőőőőt! Inkább udvarolt volna, ha Samcili hagyja.
Samcili szerényen és udvariasan tűrte a rohamot, de kis idő után megunta, és visszaugrott a kerítésre. Megvetően nézett le Töpörtyűre...még eddig sem tud felugrani - gondolta....Ha tudná, hogy neki tulajdonképpen egész más az ideálja, s ekkor elhomályosult szemmel gondolt az egyiptomi macskára, mert ha valaki, akkor abból a fajtából tudta megdobogtatni a szívét!
Ekkor tűnt fel Macskahalacska az utca végében, mancsában egy nagy szatyorral....Már ő is látta Samcilit a kerítés tetején, s azon gondolkodott, mit mondjon neki, hol is volt tulajdonképpen.......mert a cicajándék meglepetés volt.....

Samcili leszáguldott elé, és Macskahalacska mesélni kezdte, hogy merre járt. Mikor kölcsönösen beszámoltak egymásnak a délutáni programokról, macskahalacska készített néhány édes falatot, kinyitott egy üveg macskabort, és koccintottak a sikeres napra.
Olyan jól érezték magukat együtt, ahogy csak két jó barát érezheti magát - nevetgéltek, viccelődtek. Kedvenc játékuk a ki látja egy szemmel messzebbről az egeret.....fergeteges hangulatba ejtette őket....megettek néhány macskarudit is, és később Samcili kevert még egy koktélt is....Aztán az est fénypontjaként, leültek a számítógép elé....és netcicáztak kicsit.
Macskahalacska a klaviatúrán merült mély álomba, és már tudta, mit is jelent, az a bizonyos "körtés jókedv".


Samcili még váltott néhány dorombolást egy csetcicussal, majd elbúcsúzott tőle, és jobb híján, a bőrpuffjára ugrott. Jól befészkelte magát, majd halkan nyávogott egyet Macskahalacskának, de az - már az igazak álmát aludta a számítógép előtt. Hagyta őt, had ringatózzon, repkedjen a lelke, mert ezt, csakis ilyenkor tehette! Ki tudja merre jár álmában?

Akármerre is, már kora reggel frissen talpra ugrott, - leszaltózva ezzel a klaviatúráról, ahol elnyomta a buzgóság este. Akkora zajt csapott, hogy a padláson lévő egerek is fejvesztve menekültek vissza az egérlyukba. Mi a fene! - nyitotta káromkodásra a száját, de meggondolta magát....végül is ünnep van, vagy legalábbis mindjárt az lesz.. Sok dolga volt még addig, hacsak az ilyenkor szokásos egérkörsétára gondolt, máris lábrángása és bajusz mozgása lett.

Az, az igazság, hogy ez a macska-egér kapcsolat sem egészen úgy van, ahogy azt mindenki hiszi.....hogy utálnák egymást, sőt netán felfalná a cica az egeret! Áááááááááááá, ne higgye senki. Az úgy van, hogy minden évben a macskák a saját területükön élő egerekkel macska-egérszerződést kötnek, ami egy egész évre vonatkozik, és minden decemberben megújítják azt.

A szerződés pedig arról szól, hogy minden alkalommal, ha az egerek bármelyike meglátja a macskát és az is viszont, akkor az egér, menekülést színlelve hanyatt-homlok rohan a legközelebbi egérlyukba, hogy a macska meg utána tudjon futni.....de persze annyi időt mindig hagyva neki, hogy beérjen a biztonságos zónába. S ezt, mindaddig csinálják amíg, a macska napi mozgásigényét ki nem elégíti, vagyis el nem fárad /és vagy meg nem unja... Szerződés szerint, ez a macska-egér játék. Néha látszólagos fegyverszünetet tartanak, s ilyenkor egy "tálból cseresznyéznek"....izéééé.....
falatoznak, mint például a karácsonyi ünnepek idején.
Sőt! Ugyanúgy, van macska-egér barátság, mint kutya-macska. Csak alkalmazkodás kérdése az egész....öööö izéééé....szóval, volt már példa - nem csak az embereknél - kutya-macska, és macska-egér szerelemre is. Mondhatnánk azt is, hogy a szerelem vak, de ez így nem egészen pontos. A szerelem inkább olyan, bolondos és kiszámíthatatlan. Ki tudja, hogy mitől homályosodik el a látása egy bulldognak abban a pillanatban, amikor meglát egy sziámicit? Vagy mitől ájul be egy egér, a macskarjaiba? Szóval, ez a macskakör-szerződés volt az, amit még sürgősen el kellett intéznie Macskahalacskának.

Magához is vett néhány macskaszuvenírt, amit ajándéknak szánt a partner-egereknek, és sietősen elindult a legközelebbi egércsaládhoz, Sepregiékhez. Mindig év elején, beszerezte az ajándékokat. Dunsztos üvegben kiscica, s ha leveszik a tetejét - nyávog!
Rendkívül szórakoztató játék a kisegereknek! Sepregi úr nagyon örült, amikor meglátta Macskahalacskát az egérlyuk bejáratában. Már várta őt. Ravasz módon kedveskedett!
A kedvenc sajtjából kínált neki egy falatot, de hogyan?!......egérfogóban tálalva!
Macskahalacska elmosolyodott...."ezt minden évben eljátssza velem az "öreg" Sepregi - gondolta magában....és mielőtt Sepregi feleszmélt volna, macskahalacska egy mozdulattal kikapta a sajtot az egérfogóból és szempillantás alatt lenyelte.....
Na! Ezért hívják ezt a szerkentyűt egérfogónak és nem macskafogónak - vigyorgott szélesen.

Pontosan 5 egércsaládot kellett meglátogatnia a jövő évi macska-egér játék zavartalanságának érdekében, ami felemésztette az egész napját. Fáradtan sétált be a nappaliba és jóleső érzéssel tekeredett össze a bőr puffján. Körülölelte a farkát, mint egy kispárnát, és a jól végzett munka, fáradt mosolyával pofiján.....lassan elszenderült..

Ma van a nagy nap! Bulira ébredt Samcili és Macskahalacska. Már amúgy is sürgés-forgás volt a házban, mert a gazdiék is készültek az ünnepekre, és mindenféle zöldségeket, meg számukra ismeretlen dolgokkal tömött zacskókat pakolásztak. Valami édeskés és nagyon finom illat lengedezett a konyha irányából. Észbontóan csiklandozta az orrát és húzta őt a pult irányába......nem... ez nem ennivaló - állapította meg. Ez....ez valami....izéééé olyan emberies pacsmag......amit ilyenkor szoktak szagolni az embermacskák.....ettől jól érzik magukat, mert hangulatot teremt, azt hiszem - gondolta....hm?..persze nem is rossz!.....

Macskahalacska embermacskának hívta a gazdáját is, mert neki ez sokkal egyszerűbb volt, mint a nevét megjegyezni. Nyakatekert szavakkal szólítgatják egymást, ahelyett, hogy megtanultak volna rendesen, cicanyelven társalogni....De hát az ő bajuk! - mosolygott magában, és a következő gondolata az volt, hogy a megvásárolt ajándékait be kellene csomagolni......
Aztán idő kell ahhoz, is, hogy kitalálja, melyik szőrbundáját vegye fel az esti bulira.
Közben persze, a dobozait nézegette és kiválasztott pár dolgot belőlük, amik szóba jöhetnek majd az öltözködésnél.....Itt van mindjárt ez a kis fejdísz....hamar a kobakjára nyomta és kérdő szemmel nézet Samcilire, aki persze diszkréten somolygott a bajsza alatt.
. Na jó.....mormogta sértődötten Macskahalacska, és előhúzott egy szép, piros pöttyös szalagot. Ügyesen a nyakába kötötte és pózolt egyet Samcilinek. Na és ez? Kérdezte a szeme - ő maga meg sem mukkant.....Samcili húzta az időt kicsit, mielőtt véleményt mondott volna:....."egész csinos" - járta körbe Macskahalacskát. " ez jó lesz, ezt vedd fel" - mondta ki a végső mondatot, és barátságosan pofin simította őt.

Macskahalacska még egy darabig élvezte az elismerő pillantásokat, majd óvatosan levette nyakából a szép masnit, és a doboz tetejére helyezte.....hisz nemsokára úgyis fel kell vennie ismét.
Samcili kuncogásától kísérve, kisietett a kamrába, ahová az ajándékait rejtette. Szép sorban előszedte őket, aztán az előkészített macstasikba dugta....Mindegyik mellé odatette cicakártyáját, s azon a jókívánságait

Annyira eltelt az idő, hogy nem is hallotta a kaparászást odakintről. Samcili hangjára figyelt fel, aki nagy hangon nyávogott valakivel. Gyorsan kidugta a fejét a kamrából és egészen meglepődött.....Csinicicus érdeklődött komoly képpel, hogy elkészültek e már, mert a többiek várnak rájuk, két macskaugrásnyira, innen, hogy együtt menjenek, a Nyau bárba. Samcili beudvarolta Csinicicust a kandallóig és felajánlotta neki a bőr puffját, amíg elkészülnek...Közben macskafónoztak a rájuk váróknak, hogy induljanak el a bárba, hamarosan utolérik őket
Így is lett! Macskahalacska egy gyors szőrnyalás után, egy irányba kaparta szőrszálait a fejét, "felvette az ünnepi-mosolygós, 'hűdejókedvem' van pofiját, és csodás-pöttyös muszlin masnijával a nyakában, - készen állt az indulásra. Magához vett néhány macskatallért - és a garázsban tárolt "belépőket" a 2 db egeret. Samcili is gyorsan felvette ünneplő macskabátját, összekócolta kicsit a bajszálait, és máris indultak kifelé....

Mire a bárba értek, a társaság java már ott volt. Az ajtó szépen fel volt díszítve, a bejáratban Menyét Miki mindenkit virággal fogadott. Többen mikulásruhában parádéztak, mint Mikiegérfogó, és Szürkemici is.. A bár szépen fel volt díszítve, már a bárpult felett olvashatták a jókívánságot:
" Békés, boldog, egerekkel teli, karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek!".
...beljebb már teljes ünnepi hangulat uralkodott...
Az asztaluknál lepakolták a holmijaikat, és máris megnézték az ét- ill. itallapot, ami mindjárt a 'másnapos' kínálatot is tartalmazta!
Mindenesetre egy macskafröccsel kezdték, és azonnal a táncparkett ördögeként, a kacor band előtt ropták hamarosan, a többiekkel együtt.....izzott a hangulat pillanatokon belül....Mindenki önfeledten ünnepelt és együtt énekelt a zenekarral...Egy hatalmas lüktető zenegombóccá váltak.....
Ebben az emelkedett hangulatban, még a bárpult mellett elhelyezett műfenyő is gyönyörűnek tűnt, pedig nem volt túl ízlésesen feldíszítve. Legalább néhány macskamasnit tehettek volna rá.
Mikor a "cicakapkodós" véget ért, leültek pihenni az asztalukhoz kicsit, és koktélt meg süteményeket rendeltek...parázs jó hangulat volt, mindenki ezerrel "élt"....Hörcsilla ( a szexi hörcsöglány)is velük falatozott, alig pihegett a fergeteges táncszólója után.....

Egy óriási szeretet golyót alkottak - ott, az asztal körül...jól érezték magukat, és megfeledkeztek a világról! Hát nem erre való a karácsony?
Azért voltak itt is, akik nem a szeretet érzésétől mámorosodtak meg, hanem......egészen mástól.
Két szomszéd cirmos, söröskorsóval a mancsában aludt az asztalon.
Még álmukban is szorították a poharat, nehogy valakinek a macskasörükre fájduljon a foga!
Szőrdöngölő, meg az irodájában talált rá egy "bealudt" vendégre. Az íróasztalán! Több sem kellett neki, azonnal hívta Menyét Mikit, a fogadó-kidobót, és máris hűvösre.....azaz havasra tették a durmoló-dorombolót.

De ezzel még korántsem volt vége a meglepetés vendégeknek. Egy eltévedt kandúrfit, biztosan keresgélés közben, rajtaütésszerűen kapott el az álommanó, mert csak annyi ideje volt, hogy szorosan átölelje a radiátor csövét...Nyilván azt hitte, valami mást szorongat! Macskahalacska és barátai, jót
mulattak, a " póruljártakon".

De ez az éjszaka, csodálatos volt. Kicsit macskabólésan pedig egyszerűen álomszerű.
Sűrű pelyhekben hullott a hó odakinn, szikrázóan fehérre varázsolva az utcákat és a fákat. Az autók eltűntek a fehér prém alatt - a házak ablakaiban pedig, melegen és hívogatóan pislákoltak a fények...Olyan volt az egész város, mint egy nagyon nagy szív, amelyben a sok kicsi szívecske ott dobog belül. Mind a saját ritmusa szerint, de csak a nagy szív, egyenletes, nyugodt dobbanása hallatszott.....Mert mindenki ugyanazt gondolta, ugyanúgy megfeledkezett a hétköznapok gondjairól - mint macskahalacska és a fergeteges macskabanda a Nyau bárban.....
Bizony hajnalodott már, amikor elindultak hazafelé. Egy darabig együtt ment az egész társaság, majd a temetőnél - ahol egy négy utcás kereszteződés van - elváltak útjaik s mindenki a "saját" háza felé iramodott. Samcilivel megbeszélték, hogy igen fantasztikus társaság jött össze és nagyon jól szórakoztak. Sokáig nevettek az est fénypontján, a tombola sorsolásán, ugyanis Hörcsilla nyerte a fődíjat, a rengeteg egérpecsenyét barnamártásban. S mivel ő vegetáriánus, azonnal meghívta az egész bárt a lakomára. Így aztán, tulajdonképpen, mindenki nyert, és felfalták a fődíjat! Ahogy hazaértek, beosontak a helyükre és szó nélkül elaludtak.


....Hmmmmm...micsoda illatok...ébredezett macskahalacska
Majdnem szó szerint, a "szájába" hozta Samcili a reggeli tejecskéjét mézzel. Lustán leeresztette a farkát a földre, és élvezettel sepergetett a tejes tálkája körül...a legutolsó pillanatig élvezte a gondolatot, hogy mindjárt lefetyelhet! Pattanásig feszítette ízlelőbimbói húrját, majd lehuppant a tej mellé és eltűnt a feje a tálkában....Egész testével szívta magába, és pár pillanat múlva, már csak a bajuszkáján fehéredett egy cseppecske...

Az emberek nem tudják, de a Macskahalacskáknál teljes odaadást kíván a lefetyelés. Kissé el is fáradt Macskahalacska, de hamar megfeledkezett róla, mert nagy sürgés-forgás kezdett kialakulni a házban....
Egy hatalmas fenyőt hoztak be a nappaliba, közel az ő puffjához...Bizalmatlanul méregette a távolságot, közte és a fenyő között, de aztán rájött, hogy a fenyőfa az ott marad, ahová leteszik. Így valószínűleg nem fogja zavarni őt. Ettől kezdve csak figyelte, hogy mi történik a fa körül.

Egy érdekes soklábú tartóba tették a fát, és zsinórokkal tekerték körbe, amelyeken sok pici és színes égő volt. "Szegényke"...- gondolta magában. Nem kap így levegőt...Brrrrr....egy pillanatra elképzelte magát zsinórba kötve. Aztán egy csomó csillogó papíros cukrot aggattak rá, meg mindenféle dolgokat ábrázoló díszeket,....Macskahalacska nagy figyelemmel nézte és hangos dorombolással jelezte megelégedettségét a látvánnyal...."alakul már".. Piros masnik, gyöngyfüzér, aranydió és kis angyalkák repültek az ágakra. Hatalmas havas gömbök és szikrázó, papír, aranykígyók ölelték körbe a fa ágakat.

Erős fenyőillat volt már a nappaliban. "érdekes, a nyau bárban is volt egy kis fenyőfa, de annak nem lehetett érezni az illatát, - állapította meg. Majdnem tökéletes! Csak egy valami hiányzott már róla!
Igen, ezt a gazdi is tudta - és mintha csak megsejtette volna a gondolatot, utolsó díszként, egy piros ruhába öltöztetett, nyalka, ezüstnyakkendős, és mosolygós, cicát formázó figurát akasztott, az egyik piros gömb mellé.

Macskaszeme csak úgy csillogott, ahogy a gyönyörű díszeket csodálta. Amikor az utolsó is felkerült a fára, hihetetlenül méltóságteljes lett, a nemrég még "csak zöld és csupasz" fenyőfa.

Árasztotta magából, az ünnep fényeit, hangulatát, azt a varázslatot, amit csak karácsonykor érez mindenki. Macskahalacska csak bámulta a gyönyörű karácsonyfát.
Már nem sok idő van, és kopogtat az emberek Jézuskája, a szeretet ajándékaival az ajtón,
remélhetőleg az őszinte szeretetével..... Manapság ugyanis már sok minden összekeveredik.....a szeretet ajándéka nem az ajándék értékét jelenti, vagyis nem az szeret a legjobban, akitől a legdrágább ajándékot kapod. Ez, szinte majdnem biztos, persze lehetnek kivételek....egészen ritkán....hisz pontosan a pénz az, ami leegyszerűsíti nagyon is a dolgokat...mert elsorvasztja a kreativitást.....
- ezekre gondolt macskahalacska, miközben szeme, még mindig a fenyőfán csüngött. Igen, ebből a szempontból talán a macskapucnis pulóver is egy "ötlettelennek" tűnő ajándék Samcilinek. De! Mivel pontosan tudtam, hogy ő egy ilyenre vágyik, ezért elmentem és kerestem neki egyet - okoskodott macskahalacska magában....talán mégiscsak egy személyes és kreatív ajándék lesz tőlem, hisz jó sokat gondolkodtam rajta, hogy hol találok ilyet, és vettem a fáradságot arra is, hogy elmenjek, és megvásároljam, nyugtatgatta magát.Remélem örülni fog neki... - aggodalmaskodott kicsit...

Eljött hát a nagy ünnep! Nemsokára megszólal a csengő, és mindenki, valami szép ajándékot kap,- amit a fenyőfa alatt talál meg.....
Vajon mi lesz az én meglepetés ajándékom? - kérdezte önmagától. Ünneplőbe öltözött mindenki, kristálypoharak csendültek, a kandallóban ropogott a tűz, a sok finom süteménytől roskadozott az asztal, a fenyőfa szikrázóan színes fényeinél felcsendült végre az első karácsonyi ének. "..Mennyből az angyal....lejött hozzátok...".... s aztán a többi ...kiskarácsony, nagy karácson...kisült- e már a kalácsom.......és még sok más.....

Macskahalacska is együtt dorombolt a háziakkal. Régóta ismerte már, ezeket a dallamokat,....és egyszer csak, megszólalt a kiscsengő, ami a Jézuska megérkezését jelezte... !

Pukkanós üveg volt a gazdi kezében, amiből bugyborékolva jött ki a habos ital- jó hosszú poharakba töltötték.....és mindenki megölelte egymást....Macskahalacska és Samcili is természetesen. Ezután a fa alatt lévő, színes csomagok között válogattak......amíg meg nem találta ki - ki a maga ajándékát.

Macskahalacska is felfedezte az övét....izgatottan magához ölelte és odébb állt vele... A csocsóasztal árnyékában bontogatni kezdte, és amikor kinyitotta dobozt, elámult. A meglepetéstől alig jutott szóhoz. Egy macskahörpics és egy super cat nyunyika volt benne....szemében az öröm könnyei csillogtak...Hát mégiscsak...bizony....bizony....nem gondolta volna, hogy valakitől is megkapja a hőn áhított ajándékokat. És íme! Megkapta!

Szó nélkül megölelte Samcilit aki nem győzött kibontakozni Macskahalacskából, mert félt, hogy halálra szorítja őt.....Hát sikerült meglepetést szereznie! - mosolygott.
Boldog volt, mert ő viszont megkapta a macskapucnis pulóverét, amit szintén régóta kinézett már magának...Hát ez a Karácsony! Az örömszerzés és szeretet ünnepe! Erre a pár percre készültek egész évben! De megérte! A boldogság a másik arcán, mindenért kárpótol! Így gondolja ezt ember és macskahalacska egyaránt. Igaz?!

A boldogság mi lezárta szemhéját este, s az álom egy pillanat alatt, körülölelte...Macskahörpinccsel a kezében, - a super cat nyunyival ölében - álomba szenderült szépen. Szelíden ringatódzott bele, s angyalok énekeltek vele... Gyönyörű ez a Karácsony, cicáknak, kutyáknak és embereknek............remélem!

Szemérmetlen" lustálkodással töltötte a Karácsony első napját macskahalacska és Samcili., akárcsak a többiek a házban. De annyira jólesett ez finom semmittevés és különösen az, hogy "mindenki csak semmit tett. ". Szóval, egyszerűen csak egymáshoz bújva, szenderegve múlatták el a napot a kandalló előtt. Valahogy így: egy puffra tekeredtek mindketten, s csak egy vörös-fehér szőrgombolyag látszott belőlük. Se fejük, se farkuk! Mintha a puff tetején puff lett volna! Csak a felső szőrös.


Szikrázó napsütést hozott a harapós reggel. Gyémántcseppként tündököltek a fenyőfa díszei az ágakon....Macskahalacska hunyorgott a fényben. Nem tudta kinyitni a szemét....A kertben vakítóan fehérlett a hótakaró...........hirtelen kedvet kapott egy kis hancúrozáshoz és leugrott a puff-ról, magával rántva Samcilit is, aki édesdeden szunyókált rajta. Jókedve átragadt barátjára is, és máris indultak kifelé...

Óvatosan szagolgattak egy darabig, majd fejest ugorva a teraszról a kertbe, cikk-cakkban kergetőzni kezdtek. Csak úgy rugdosták a havat maguk körül, öröm volt nézni őket! Marmagasságig merültek a puha takaróban, de annál nagyobbat ugrottak.

Macskahalacska szempillantás alatt a kút tetején ült és nézte Samcilit, ahogy keresi őt, aztán kaján vigyorral a képén, egy ugrással mellette termett. Pofozták, lökdösték egymást a friss, hideg hóban, mígnem a gazdi hívószavát nem hallották. Akkor aztán, uccu neki, versenyt futottak a garázskapuig, s onnan a tálkájukig. Csak tappancsfékkel tudtak megállni a gazdi lábánál, aki jót nevetett rajtuk és szeretettel megsimogatta őket
Ezek a szemet gyönyörködtető képek "húzták" ki Macskahalacskát és Samcilit az udvarra, de gyanítom, bárki más is kedvet kapott volna, egy kis hóhancurra!

Evés után, a tűzhely melegéből kíváncsiskodtak kifelé mindketten, és cirógatták szemükkel a mesébe illő hókupacokkal teli kerítést, a picinyke-cinkeetetőt, és a szomszéd ház, havas tetejét.
Roskadoztak az ágak az égből hullott télmutató csapadéktól, s puha takaróként vonták be a kint lévő összes élőlényt, így a kertekben megbúvó virághagymákat és a téli álmukat alvó összes bogarat. Légy se zizzent, e természeti harmóniát megzavarva....csupán a két macskahalacska szempillái kezdtek elnehezülni.......

Nem is sejtették a "hétalvók", hogy mire felébrednek, a szomszéd kertek szebbnél-szebb hóemberekkel gazdagodnak, mert hóemberépítő versenyt rendeztek az odakinn, ezen a különlegesen szép, téli ünnepnapon.......Már elkészült egy- kettő belőlük. Volt, amelyik színes sállal és kötött sapkával a fején pompázott, aztán aki a hagyományos répaorrot és szénszemet kapta fazékkal, de akadt egy újhullámos is, hótarajokkal a fején, és cigivel a szájában…..
....Vagy két napig is aludtak volna egyfolytában, ha nem erősödik egyre jobban a zsivaj....valóban, az egész utca összes embergyereke hóembert épített Gyönyörűbbnél gyönyörűbb, alkotások születtek a kertekben. Hangosan, egymásnak átkiabálva beszélgettek egymással, és nagyokat nevettek közben....Néha elrepült egy hógolyó is, célt tévesztve....mint például az, amelyik az ablaknak csapódott, és felébresztette Macskahalacskát és Samcilit
A legjobban sikerült hóemberrel - készítője egy közös fotót is kapott. Csinosak voltak egymás mellett és vidámak. Egy ilyen egyszerű dolog, mint a hóemberépítés, pár perc alatt az utcára csalta a házakból az embereket és állatokat egyaránt. Volt ki feszülten figyelte az építést, volt, aki segített hógombócokat görgetni. Néhányan répákat hoztak az orr-nak, sokan széndarabokat osztottak - szóval, mindenkinek jelentett, valami vidám, szórakoztató elfoglaltságot ez a verseny. Macskahalacskáék izgatottan ugrándozták körbe az összes, készülő művet. A kimerítő ünnepek után, ez volt a legvidámabb nap a faluban.....


Holnap az év utolsó napjához érkezik a naptár!
Ezért Macskahalacska és Samcili, a barátaival együtt mindazoknak, akik olvassák a szeleburdi csínytevéseiket: Sikeresebb, és minden szempontból, boldog, újévet kíván!

.Mindezt, egy szééép, nagy, játékos, és elég nagy malaccal kívánják. De Macskahalacska talált egy sokkal eredetibb, és sokkal helyesebb, és nagyon sokkal kisebb malackát. De ez nem baj, mert ez az iciri-piciri malacbaby is tud, igen nagy szerencsét hozni........akárkinek is Pláne, ha még megerősítjük egy kicsit, a szerencsehozó négylevelű lóherével!!!!!!! Akkor, szinte már egészen biztos, hogy valami lesz..... az újévben,....de, hogy kinek?....és mi?.......na azt senki sem tudhatja, mert ugye akkor már nem lenne se meglepetés, se öröm, meg semmi. Szóval, úúúúúgy legyen, ahogy lesz majd!!....- beszélte meg magával Macskahalacska nagy vidáman, és fürgén pofozgatta mancsai között a plüss malackát, vigyázva a lóherére a nyakában.

Te macskahalacska! - szól Samcili, miután egy darabig nézegette a játékot. Ennek a malacbaby-nek nem olyan az orra, mint egy konnektor? - kérdezte. Egymásra néztek, éééééés........hatalmas kacagásban törtek ki. Legurultak a puffról és egymáson hengergőztek a kandalló előtt.
- Tényleg, olyan! - állapította meg aztán Macskahalacska.
Ezek szerint, nagyon sok minden van még, ami bizonyára nagyon érdekes, de, csak alapos megfigyeléssel vehetjük észre - mondta komolyan Samcilinek, és tüzetesen elkezdte nézegetni Samcili fejét, aztán a testét, majd a farkát....
- Na, rajtad semmi olyan nincs, mint a malacka orra - nyávogta kuncogva.....és kacsintott egyet Samcilinek.
... Persze! Mi is lenne rajtunk olyasmi, mint egy malacon, - elmélkedett macskahalacska és kinyújtotta a nyakát.....Elégedetten körbenézett és azt mondta: ...Mi pontosan olyan kecsesek vagyunk, mint egy cica és olyan titokzatosak, mint egy halacska. És ettől vagyunk érdekesek, vagy mondhatnám úgy is, hogy különlegesek, nézzétek csak meg! - zárta le a gondolatot hangosan.

Na most már elég!- nyávogta Samcili, és játékosan lenyomta őt a földre. Játssz velem kicsit! - mondta, és már birkóztak is, egymással. A játék hevében, macskahalacska érezte, hogy lassan itt az evésidő, mert olyan gyorsan múlik a nap.....Hangosat kordult a gyomra! Abbahagyták a ficánkolást és a kamra felé sandítottak....komótos léptekkel indultak el falatozni......hát kábé így fogunk begyalogolni a jövő esztendőbe is - gondolta macskahalacska.. Pedig nem így kéne!, hanem ííííígy:................ilyen határozottan, erős léptekkel, de óvatosan. Vigyázva a gyengékre, elesettekre, figyelve másokra, egyengetni azok útját, akik nehezen veszik az akadályokat.....meg ilyesmi....- határozott, dobbantós léptekkel menetelt.
.." Néha egészen elájulok magamtól - húzta mosolyra a bajszát...."Ha valaki hallaná, hogy miket gondolok itt somfordálás közben, háááááát...talán el sem hinné! Na remélem, addig nem vágódok el az önimádattól, amíg eljutok a tányéromig..." s megszaporázta lépteit, éhesen kongó gyomra!
..hehehehe...ez már-már majomszeretet, ahogy imádod magad,....mondta két falat között neki Samcili is, mintha csak a gondolataiba látott volna.. Megérdemelsz egy majom puszit te macskamajom - köhögött bele a tányérjába, mert félrenyelt kicsit....
Peeeeeeeeersze - a hátsó domborulatomra, - prüszkölt vissza macskahalacska.

."Háááát benne vagyunk! Tényleg belegyalogoltunk négy lábbal az új évbe! 2007 van pár perce a házban, és mindenütt...állapította meg macskahalacska.

Nem valami nagy öröm ez a macska-kutya-halacska fajtáknak, mert ilyenkor hatalmas durranások, félelmetesen sivító hangok és villámszerű fények hallhatók, váltják egymást az udvaron.....Bent meg olyan hangoskodás van, hogy megsüketül bele a macskák halacskája is. Leginkább a puff helyett, ilyenkor a biztonságos csocsóasztal alját, vagy az étkező nagy asztalának oltalmát keresik....vagy más, elrejtőzésre alkalmas helyet.....Samcili például az első dörrenésre bekúszott hirtelen a fenyőfa alá Pont olyan volt, mint egy karácsonyfadísz.....meg sem moccant, csak fülelt.
De aztán meglátta barátját az asztal alatt, és kimerészkedett búvóhelyéről, hogy átsurranjon hozzá. Együtt mégiscsak biztonságosabb - és persze szórakoztatóbb is. Ott aztán egymásba gömbölyödtek, és a durranásokra meg-megrándulva, laposakat pislogva, éber álomba merültek, az újév, első napjának hajnalán.

Szürke felhők takarták az eget, hófelhők gyülekeztek kora reggel. Lassan közelített az óra mutatója a tízes felé, de még teljes csend honolt a házban. Valószínűleg még senki sem ért el - a jövő évig........vagyis 2007-ig! Még mindig az elmúlt évben kalandoznak álmaikban, valamiért biztosan jó volt, ezért nehezen ébrednek a még ismeretlenre. Különben is,........ olyan lehangolóan indult ez a nap.....De, ha szállingózni kezdenek majd a hópelyhek a "tömött" égi párnákból, mire felébrednek, aaaaz, - igazi újévi hangulatot teremt majd!

A szilveszteri jókedv és mulatság nyomai még ott pihentek az asztalokon, a földön szerpentinek és színes szalagok kanyarogtak, a kristálykelyhek némelyikében még ott volt a korty pezsgő, s a gyertyák csonkjaiból dermedten kukucskáltak a kanócok:....Egy elmúlt év ünneplése....és egy új, egy reménykedésre okot adó, másik kezdete. Nézzünk hát derűsen elébe!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-07-02 22:33:09
Ez rólam is szól dodeszka. Neked is köszönöm az eddigi, összes hozzá(m) szólásaidat.:-)

üdv: jajjjmi..
2007-07-02 21:03:45
Jajj, hát semmi különös, csak valami névelő hijányzott, vagy mi!
Majd a Hajci kijelemezi, ha elolvassa!
De tényleg nagyon aranyos ez a Macskahalacskás írás!
Olyan érzésem van, hogy saját élményekből meríted a történeteket!:-))
Annyira filmszerűen tudod leírni, hogy komolyan látok minden képkockát!:-)) Üdv:dodesz
2007-07-01 13:48:04
dodesz milyen formai hibákra gondolsz?
2007-07-01 13:47:41
Szerencsére hajcicinek ennyi ideje nincs:-)
2007-07-01 10:37:51
Szóval, hogy is mondjam...! Nekem naggggyon teccccik!:-))
Néhány formai hibától eltekintve, (amit majd Hajcihő kielemez, ha akar!) kiváló iromány! Grat.: dodesz