Szombat reggel nézem a Napkeltét, és nem akarok hinni a szememnek. Egy külföldre szakadt hazánkfia, 2, 5 decis üveg vizet mutogat. A riporteren kívül ott ül egy öregasszony, mint gyógyult paciens, és egy tudós nő, aki alátámassza a piár munkát…

1.
A TV-ben megy a műsor, hintik a rizsát.
–Kéremszépen, ez egy magyar találmány, már a múlt században rájött egyik hazánkfia, csak elfektették. Én most rátaláltam és Amerikában ráharaptak. Óriási sikere van az oxigénnel dúsított víznek.
–Mire jó ez?–kérdezi mohón nyeldekelve a riporter.– a feltaláló üzletember rögtön kész a válasszal.

–A környezetszennyezés,stressz,smog által az emberi szervezetben 40% alá csökkent a vér oxigénszintje. Ezért enerváltak, és immunhiányosak az emberek. Ha nem terjed el ennek a csodavíznek a fogyasztása, hamarosan padlóra kerül az emberiség.
–Mondaná, meg nekem mibe kerül ez a csodaszer?
–Egy flakon ára potom 280 Ft, egy fürdés 8 ezer Ft…
–Eszméletlen! Akadnak rá vevők?–mereszt kigűvedt szemeket a riporter. A feltaláló szenvtelen arccal válaszol. Már miért ne akadnának rá vevők. Nem győzzük a gyártást.

–Miért hozta ide ebbe a csóró országba?
–Mert magyar vagyok. Nem tehet róla, hogy apámék kitántorogtak 56 ban Amerikába. A szívem hazahúz. Felajánlom a Gyurcsánynak,hogy csináljunk ebből bizniszt. Kihúzzuk az ország szekerét a bajból.
–Hát, csak próbálkozzék uram! Sok sikert!–mondta a riporter és az öregasszonyhoz fordult.
–maga ettől a víztől gyógyult meg? Mi volt a baja?

–nekem a főorvos úr azt monta, mikor kiszedte a nyirokcsomóimat, és a fél tüdőmet, hogy hét hónapom van hátra. Gyógyíthatatlan vagyok.
–Ez mikor történt?
–Egy éve. És élek.
–mennyi vizet ivott meg ez alatt?
–Kéthektónyit, és elfürödtem több ezer kád oxigénezett vizet.
–És ki állta a cehhet?
–A fiam.– a riporter hihetetlenül csóválta a fejét és az orvosnőhöz fordult.

–Ön is alá támasztja ezeket az eredményeket?
–természetesen. Hiszen Amerikában már harminc éve alkalmazzák. Az ottani szakirodarom, és a vizsgálati, referencia eredmények mind ezt bizonyítják. Miért ne lenne jó akkor ez a magyaroknak?
–Mondjuk, mert kissé drága.
–ja, kérem a gyógyulásnak ára, van.

Ennyit a riportról. Megnéztem, megcsócsáltam, aztán megittam fél deci bundapálinkát és egy üvegsört. Engem meg ez gyógyit!–dörmögtem magamban és napirendre tértem a dolog felett.

2.

Józsibácsi a szokásos reggeli Népszabadság olvasással kezdte a budin. Mariskanéni pedig nekiállt fejni a Riskát. Javában benne jártak a dologban, amikor hirtelen sivítva tört elő és az egekig csapott a tyúkól tetején kiömlő víz. A hirtelen jelenségről Riska szinte extázisba esve bal hátsó patájával zsétárostúl felrúgta Mariskanénit az eperfa tetejére. Onnan kajdászolt lefelé.
–Hé,apjuk,gyüjjék mán ki, mert itt az özönvíz! Kitört a világvége!–Az öregnek se kellett több felrántotta tubigatyáját és kitódult a budiból. A furcsa illatú víz meg csak tört az egek felé, mint egy szökőkút. Az öreg praktikus ember lévén rögtön rohant egy rönkfáért, fejszéért, hogy majd beleverve a földbe elgugaszolja a víz útját. Nem így történt. A víz ereje feldobta rönköstöl, rudastól és jó harmincméter magasban pörgetni kezdte az öreget. Onnan kiabált le.

–Hé,emberek,vagy ördögök! Segíjjen már valaki innen lekászálódnom. Amint kimondta az ördög szócskát máris kivágódott a tyúkól ajtaja és két zsakettes úriember bújt elő az őket üldöző és hajaikba markoló tyúkok, kakasok közül. Józsibácsi így könyörgött nekik.
–Zárják mán el kendtek ezt a pokoli csapot! –Az ördögök szót fogadtak és elzárták a forrás útját. Józsibácsi lehuppant a földre és amúgy csuromvizesen ennyit kérdezett csak.

–Mi a fenét csinálnak itt maguk? Vizet fakasztanak a pusztában?
–Valami olyasfélét öreg, de tegyen lakatot a szájára, mert ha mi teszünk rá, akkor örökre bezárjuk azt a lepcses pofáját! Ez államtitok. –mondták és felsegítették a pocsolyában fetrengő öreget. Úgy nézett ki, mint az ázott ürge. Aztán rutinszerűen odatámasztották az eperfához a tyúklétrát, hogy Mariskanéni is lekászálódhasson a magasból.

Miután helyreállt a rend a két úriember egyet csettintett és máris hatalmas zárófej jött fel a földből és lezárta a feltörő víz útját. Józsibácsi se köpni, de nyelni nem tudott a meglepetéstől.
–no, most már jöhet a reggeli!–szólalt meg az egyik és a kecskelábú asztalhoz telepedtek. Mariskanéni pillanatok alatt elővarázsolta a terülj – terülj asztalkámat és nekiálltak früstökölni. Miután végeztek, azaz éhüket elverték, nagy komolyan megszólalt a vörösképű.

–Ezzel a csodavízzel fogjuk kihúzni az országot a bajból! Megértettük egymást!
–Aztán mitől csuda ez a víz?
–Hát, attól, hogy ez oxigénezett víz! Több benne az oxigén, mint a víz! De, ezt hiába magyarázom én két ilyen buta vénembernek!A víz két hidrogént és egy oxigént tartalmazó vegyület. Namármost, mi arra gondoltunk, hogy ha megnyomatjuk még oxigénnal, akkor annyira felfrissíti az embert, aki megisssza, hogy még a kettes ekét is elhúzza, ahogy errefelé mondják maguknál…

–Ezenkívül úgy megerősíti az ember akaratát, olyan lelkierőt ad neki, hogy egyedül kirángatja az ország szekerét a kátyúból… ezért szeretnénk a Miniszterelnöknek egy palackkal prezentálni! Csak be is kéne oda jutnunk.
–Megy ez maguknak. Bucskáznak egyet a fejükön és máris ott állnak előtte. Aztán majd csak megegyeznek vele. Én tanítsam magukat az etikettre?
–Igaza van öreg, máris megyünk, és tesszük a dolgunkat. A kútfejen ne babráljanak, mert, ha megtudjuk, hogy pár hordónyit lefejtettek belőle, akkor, jaj lesz maguknak!

3.
Hogy történt, hogy nem, egyszercsak a Miniszterelnök előtt álltak. A Miniszterelnök feltolta homlokára szemüvegért és kérdően nézett a két fura figurára.
–Hát magukat mi szél fútta erre?
–Mi csak úgy jötttünk, segíteni, kihúzni az országot a bajból.
–Eh, legyintett lemondóan a Miniszterelnök, azt már hatökrös szekérrel sem lehet, úgy benne vagyunk a slamasztikában.

–Hátha, mi segíthetnénk? Tegyen velünk egy próbát! Nem fogja megbánni! Úgy fogják emlegetni, mint a haza megmentőjét! Mint Kossuth Lajost!
–Nem bánom, mutassák, meg mit hoztak! –az ördögöknek sem kellett több: előhúzták az oxigénezett buttelákat és az egyiket felnyitva a Miniszterelnök kezébe, nyomták.
–Mit akarnak maguk velem megitatni? Nem valami méreg ez?
–Ugyan már, mondtam, hogy segíteni akarunk.

–Akkor is, nem helyén való ez.–mondta a Miniszterelnök és titkárának csengetett. Valamit súgott annak a fülébe. Az kiosont és pillanatok alatt összeverbuváta a kabinetet. Mikor már mind együtt voltak a főördög előadta a csodavíz hatásosságáról szóló propaganda beszédét. A Miniszterek sunyin hallgattak .A Miniszterelnök körbehordozta tekintetét rajtuk, majd megállapodott a sarokban lomhán matató takaratítónőn. Hirtelen megszólította.

–Mariskanéni, jöjjék csak ide egy percre! Tegye az a parfist most félre! Sokkal fontosabb feladat vár magára.
–Mi lenne az uram?
–Meg kellene innia egy pohár vizet!
–Ha, csak ez kell, megiszok én kettővel is! –mondta, és jelentőségteljesen körbehordozta tekintetét az urakon. Már az első pohár víz lehúzása után úgy jártak a szemei, mint a bagzó macskának. Aztán amint kiürítette a másik pohárral is, úsgyi nekiesett a takarításnak, és még a minisztereket is kisöpörte.

–Most már kezdek hinni maguknak–monda a Miniszterelnök és maga is megívott egy pohárkával. A friss oxigén úgy áradt szét ereiben, mint Toldi Miklósnak, amikor megküzdött az óriási cseh vitézzel.
–Ide az elmaradt törvényekkel! –ordított rá titkárára. Mikor betolták a több mázsányi iratot, akkor lecsendesedve így szólt a két kanördöghöz.
–Hétfőn munkanap lesz az Országyűlésben. Tudnak akkorra prezentálni hatszáz flakon varázsitalt?
–Bízza csak ránk uram! Minden képviselő előtt ott fog állni egy-két palackkal…

4.
A két ördög megkötötte a kizárólagos gyártási és forgalmazási szerződéseket, és haza kocogtak a Mucsitanyai szállásukra. Vacsora után azonnal előadták a tervüket Józsibácsiéknak.
–Na, most aztán megfogták az isten lábát! Holnapra itt egy palackozóüzem épül. Józsibácsit kinevezzük telepvezetőnek, Mariskanénit meg kasznárnak. Maga felel a kitermelt és palackozott gyógyvíz raktárkészletéért. Úgy Tudom, a magyar az nagyon lopós és korrupt nép. Nem szeretném, ha a Sátánt csak egy palack gyógyvízzel is megkárosítanák!

–Ó, tisztelt ördögurak, oly nehéz nekünk már ez a feladat! Nem lehetne fiatalabbra ruházni, tanúltabbakra?
–Nem. A fiatalok korruptak, henyék, és lopnak, mint a szarkák! Magukban, öregekben még van betyárbecsület. Maguk lesznek itt a felelősek. Még az éjjel felépül az üzem. Holnapra szerzünk bele munkaerőt és indulhat a termelés.
–Hát, az bizony nehéz lesz! Nem fűlik ennek a népnek a foga a munkához. Mind csak azt kérdezi felvételkor, mennyi lesz a fizetés.
–Sebaj, hozunk be kínai munkásokat.

Így is tettek. Beszereztek kétszáz kínai munkaerőt és a hét végére, legyártották a megrendelt palackokat. Hétfő reggelre egy furgonnal ezer palack csodavizet szállítottak az Országházba. Szépen kiszervírozták a képviselőknek az írópadjára, és a büféket is ellátták velük. Aztán a soros elnök megnyitotta az ülést, és egyre-másra születtek a törvények. Ebédig feldolgozták a rendszerváltás óta felgyülemlett és eddig halogatott törvények felét.

Már füstöltek a laptopok és a másológépek az igénybevételtől. Attól kellett tartani, hogy összeomlik a rendszer. A képviselők ujjai kezdtek begörcsölni, szemeik kigúvadtak és olyan olthatatlan szomjúság nehezedett rájuk, hogy vedelték az oxigénnel dúsított italt. Ebédutánra már csak a Média Törvény és a Kétharmados Törvény elfogadása volt hátra. Ez volt a két legnehezebb törvény, amin 17 éve rágódtak, mint a gumicsonton a kutya.

Délután fél ötre ezeket is megszavazták. A Miniszterelnök gratulált a képviselőknek és meghívta őket egy illusztris vendéglőbe ünnepi vacsorára, melyet saját zsebből fizetett, ÁFA nélkül. Ott már aztán folyt a bor, pezsgő és a kötetlen beszélgetésben boncolgatni kezdték, hogy mi okozhatta ezt a nagy gyorsaságot a törvényhozásban. A Miniszterelnök végülis csak kibökte, hogy mit itatott a képviselőkkel és bemutatta a két feltalálót.

Lett is nagy becsülete a két kanördögnek. Elkezdték törni a fejüket a képviselők, hogy mire lehetne felhasználni ezt az oxigénnel dúsított vizet, mikor arra a végső elhatározásra jutottak, hogy a cigányságot kellene ezzel a palackozott munkaterápiás itallal gyógyítani, hagy jöjjön meg a munkakedvük.

Többen közbevetettték, hogy ez nem jó, mert akkor megnő a munkanélküliség, ha a cigányok elkezdenek dolgozni, inkább valami más megoldást kellene kitalálni. Ekkor az egyik kanördög a következő tippet adta.
–Uraim, készítünk egy oxinénszegény vizet. Ezt meg a magyarokkal itatjuk meg, így helyreáll az egyensúly. Eddig mi tartottuk el a cigányokat, most meg majd ők fognak eltartani bennünket, így kerek a világ!

Így is tettek. Még egy palackozót épitettek, kizárólag magyar fogyasztók részére. Bár az Ombucmannók berzenkedtek a diszkrimináció miatt, végülis beadták a derekukat és nem tettek ellenvetést a terv ellen. Most ott tartunk, hogy egymillió cigány véres verítékes munkával tart el kilencmillió magyart. A magyarok elkocsmázzák, játékgépezik a segélyeket, de még így is bőven jut a családnak ennivalóra, ruházkodásra a búsásan osztogatott segélypénzekből.

Jó, jó, most szalad a szekér. De, mi lesz, ha elfogy az oxigén?