Néha meg-megrándult a teste, rúgott egyet a lábával, vagy körbesepert a farkával....Látszott, hogy éli az álmát. Elcsendesedett körülötte minden, kialudtak a fények a házban, parázslott a kandalló tüze is már...szelídebben ontva melegét. Körbeölelte őt az ünnep illata és az elülő utcazaj......Könnyű felhőre ült a macskalelke és habozás nélkül követte hal-énjét a hűs habokba.......messze...a delfinrajok és a cápák nyomában....

Brrrrr.....hrrrrrr...pffff....ssssszzzz..... Gyönyörű rajzolatú M betűjét a homlokán, néha összeráncolta, majd újra kisimítva mutatta.

Mit jelent az M betű?
Fején hordja koronáját,
Úgy alussza macskaálmát.
- Macskakirály -
Egyszerű!

Macskahalacska lágy simogatást érzett a bundáján...vagy csak álmodta ezt is?....mocorgott picikét, és átölelte a puffot teljes szélességében. Így pont olyan lett, mint egy macskahalacskás terítő az asztalon, - minden oldalon lelógott - kicsit.
Hirtelen feleszmélt az érdes nyelv érintésére. Felnézett és Samcilit látta maga előtt, amint szorgosan tüsténtkedett körülötte, - mosdatta őt. Jólesően hagyta, s közben nagyot ásított....egy ilyen szájtátás a fogorvosok álma - gondolta magában és újra széttárta állkapcsait. Samcili már az utolsó nyalintásoknál tartott, épp a fején égnek álló néhány szőrtincset igyekezett jobb belátásra bírni erős nyelvével. Szépen, egy irányba terelte a szálakat, majd elégedetten végignézett Macskahalacskán....." Na! Így már jó!...- nyikkantotta, s elindult a kamra felé. Macskahalacska feltápászkodott, és nyújtott léptekkel utána sietett. Samcili hatalmas, hófehér bundája csak úgy világított a sötétben......mint egy hógolyó - futott át a fejében.
---
Samcili valóban úgy nézett ki, mint egy tömött "szőrgolyó". Királyi macska volt....nemes származása, szemmel látható volt. Szerencsére Samcili mamája nem egy másik perzsát választott párjául, hanem egy közönséges, ám annál kedvesebb macskaurat. Így fogant meg Samcili - a farkában egy ezüstös csíkkal, amely apjára emlékeztette. Így csak, félperzsa volt, de igen csinos pofival.

Macskahalacska - mikor Samcili a házhoz került, s alig volt 10-cm, -bizalmatlanul méregette a csupasz, egyfolytában visító jószágot. Vigasztalhatatlannak tűnt, míg meg nem fürdették és patyolat tiszta pelenkába nem tekerték, ugyanis csupasz bőre miatt, rázta a hideg, mint háziasszony a kocsonyát, hogy megnézze, megaludt-e már.
Akkor aztán, elhallgatott. Szemcseppes üvegből cumiztatták, mert még foga sem volt.....mikor nagy nehezen magába szívta az első szemcseppes kortyokat. A gazdi a nyakához szorította pelenkástul, majd sálat tekert köré - ezzel teljesen eltüntetve a macskaporontyot. (Úgy nézett ki vele, mintha duplájára dagadt volna a nyaka.. Itt aztán, Samcili elcsendesedett és
jóllakottan dorombolni kezdett......na mégiscsak macska lesz ebből!-....gondolta Macskahalacska.
Attól kezdve, míg nagyobbá nem cseperedett, Samcilinek a gazdi nyakában volt a helye, s ahányszor csak tehette, sétált vele a ház körül, hogy szokja a friss levegőt is. Mi tagadás, határtalan gyengédséggel simogatta a pelenkás potyautast magán.
Samcili, ha igazi perzsának születik, akkor orra benyomódott volna az arca közepébe és nem lett volna olyan kedves mosolya, mint így kicsit „félresikerülten...

Ezek jutottak eszébe Macskahalacskának, miközben kitartóan nézte maga előtt Samcili hátsó felét, ahogy odabillegett, a terített asztalukhoz. Szempillantás alatt eltűnt az étel előlük, s amikor fényesre nyalták a tányérjukat, akkor indultak el a nappali felé....Sohasem nyúltak egymás dolgaihoz. Tiszteletben tartották egymást kölcsönösen. Ezért tudtak ilyen békésen és szeretetben élni egy fedél alatt. Jutott hely külön-külön mindenhol nekik. Közös birodalmuk volt a padláson, az udvarban, és persze a szomszédoknál is. Közös volt a baráti társaságuk. Kipróbált, "vén" macskacsavargók, hada gyűlt össze egy-egy bulin náluk.

A szokásos karácsonyi "ereszd el a szőrömet" program megbeszélésére is, összenyávogták a társaságot. Ezért igyekeztek megenni a reggelijüket gyorsan, ami már majdnem ebéd volt.
Beriszáltak a teraszajtó elé, onnan látni messziről, ha megérkezik valamelyik "egérfogó" barátjuk. Miközben várakoztak, macskahalacska meglátott egy kalapot, a székre hajítva......odasomfordált és megnézegette....Hm?..

Mi lenne, ha kölcsön venném, és ebben fogadnám a vendégeinket? - kérdezte önmagától.....s máris a fejére húzta, aztán kiugrott a tükör elé az előszobába. Illegett-billegett, megnézte jobbról, aztán balról, és végül szemben vizsgálgatta kalapos önmagát.....Szép szőrös fülét lenyomta a színes szalag, ami körbefutott a kalapon, s masniban ért véget az oldalán. Ráadásul jól a fejébe is húzta, ezért, aránytalanul kicsi lett az arca a kalaphoz képest.
Na???......Milyen?- kérdezte Samcilit, aki a kertet bámulta egyfolytában... A kérdésre hátrafordult és így szólt:.." Khmm....hááááát.... .csak azért nem nevetlek ki, ne haragudj Macskahalacska, mert a barátom vagy! - és visszafogottan mosolygott. Ízééé.....fordította komolyra a képét és a hangját is:...."szerintem....ö..öö...szóval, öregít téged - vágta ki magát a kényes szituációból. Tényleg? - kérdezte Macskahalacska.

Majd kissé félrehajtotta a fejét, közelebb hajolt a tükörhöz, és azt mondta:..." igazad van, ez tényleg öregít engem, valami olyasmi kellene, mint Álomcicának volt a múltkori bulin emlékszel?....és egy mozdulattal visszahajította a kalapot a székre.....
Nem sok idő maradt a kalapügy kitárgyalására, mert időközben benyávogott az első vendég, Bandzsita.
Hogy miért ez a neve? Na nem azért, mert egy bandita, hanem, mert..... ugye értitek?:) Szóval, ha rád nézett, akkor bizton hihetted, hogy a melletted állóhoz beszél, és fordítva:-).
Orrát az ajtóüveghez nyomta, jelezvén, hogy be akar menni. Samcili mellső lábával kitolta az ajtóéket és beengedte....És a többiek?- kérdezte azonnal Bandzsita. De alig is mondta ki, máris jöttek sorban: elsőnek Cirmogi és a párja, aki inkább a kertet választotta a megbeszélés idejére.....jobb is, mert a nappaliban amúgy sem volt futkározásra hely... Húúú..... ahogy ezek nézni tudnak egymásra....gondolta Macskahalacska, ahogy meglátta őket...borsódzik a macska szőre tőle!
Aztán jött Bájtappancs, azzal a beképzelt testtartással, amitől azonnal vicsorra nyílt egy kutya szája, ha meglátta....bár kicsi volt, de mégis majombeképzelt. Egy kölyökmacska, de pont úgy viselkedett, mintha az övé lenne az egész világ. Megjött Intercica is az egerével, és még valakivel....azt mondta, egy barátját szeretné elhozni a bulira, és most itt van vele, hogy bemutassa őt a többieknek is....Füllencs Pötyi a nyuszika. Macskahalacska örömmel fogadta az új barátot és hatalmasat nyalt Pötyi jobb fülére. Pötyi jólesően mozgatta lelógó füleit és zavartan szimatolt. Kicsit megilletődve, azonnal beugrált a csocsóasztal alá, ahol biztonságban érezte magát, és szemmel tarthatta a terepet, meg a többieket is.

Eközben betoppant Macskajaj is, aki csak enyhe karikatúrája volt önmagának, egy átmulatott, és átvadászott éjszaka után. Kissé zöld volt a képe, ami macskáknál ugye elég ritka!
Lassan együtt a társaság - mondta Samcilinek Macskahalacska. Kezdjük el, és majd, aki még hiányzik, az, később csatlakozik hozzánk. Samcili egyetértett vele és nyomban körbeülték a macskapuffokat, amelyek tetején Macskahalacska és Samcili ült. A kérdés az, hogy melyik napon legyen a Nyau bárban a karácsonyi buli és hány főre foglaljanak helyet Szőrddöngölőnél.....
Cirmogi párja Hasky-pasi amikor bebámult az üvegajtón, csak azt látta, hogy élénk társalgás folyik odabenn, egymás szavába vágva beszélgetnek.....csak Pötyi gubbaszott félénken még mindig, a csocsóasztal alatt.

Megszületett a döntés, és mindjárt papírra is vetették azért, hogy aki nem volt itt a megbeszélésen, az is tudja, hogy mikor és hová kell jönnie. Tehát:

december 22 20 óra NYAU bár
Kandúr krt. 21
Belépő: 1 db szürke egér/fő
Megjelenés: alkalomhoz illő, ünnepi szőrben!
Éjfélkor tombolát húzunk!
Fődíj: Az összes egér sütve, barna mártásban!

A belépő ára tartalmazza az ünnepi vacsorát és egy cirmos-koktélt- koktélhallal. A többi személyes fogyasztásnak számít! 12 személyre foglalunk helyet, de legkésőbb 20-ig jelentkezzen, aki jönni akar még az alábbi címen és macskafónon:
Macskahalacska és Samcili
Sárga oszlopos ház kandallójánál a tűzpiros és mogyorószínű bőrpuffoknál.
Macskafónszám: nyau-nyau-nyau) dorombolás.

Na! Ez is kész....jelentette ki Macskahalacska és szétosztotta a meghívókat, hogy hazafelé, egy kis kerülővel - dobják be a többieknek is.

Míg szép lassan szétszéledt a macskabrancs, macskahalacska elmélyülten firkálgatott a mancsa ügyében lévő papírdarabkára.....egyszer csak valaki megbökte az oldalát.....Ő ugrott egyet és felkapta a fejét...Füllencspötyi a nyúlnémber volt az...."...muti"...mozgatta orrát a papír felé...- látni akarta a rajzot. És macskahalacska megmutatta: egy tökéletesen sima, vonalas ceruzarajz volt. Egy halat ábrázolt.
"Mi ez?" - kerekedett el a nyúl szeme. .."öööö....izééé..ez egy hal...olyan, mint én -félig-meddig - bökte ki macskahalacska, de azonnal tudta, hogy ezt füllencspötyi nem fogja érteni, hisz ő nem hal, hanem macskahal - és az nem ugyanaz! Szóval, mint én, belül magyarázta Pötyinek, de az, csodálkozva nézett hol rá, hol a papírra......de hisz ez egy delfin, és nem hal - állapította meg. "Az hát"..-vágta rá macskahalacska, de az is hal, tudod a tengerben él és nem kicsi, hanem nagy....nagyon-nagyon nagy! Érted?- kérdezte.
Tapsincs nézte egy darabig aztán csak annyit mondott, hogy ...ühüm...és Intercica után ugrált, aki már a kerítésnél húzta át az egerét.

Macskahalacska letette a "mesterművét" a puffra, majd helyére tologatta őket, és becsúsztatta az ajtó alá a gumiéket. Akkor vette észre, hogy a falnál van valaki. Közelebb ment, hogy megnézze, ki az......így bámulta: mozdulatlan, kikerekedett szemmel, óvatosan közel hajolt hozzá!
Bajsza kicsit remegett, de a szeme nem mozdult.
Hát Cirmogi ült ott, mély álomba merülve - mint egy jó gyerek. Önkéntelenül is kinézett az ablakon és látta Husky-pasit, ahogy elmélyülten rágcsál egy hatalmas csontot.....hát ezért nem tűnt fel neki, hogy Cirmogi még bent van, holott a többiek már jó ideje elmentek. Olyan édesen ült ott, hogy csak nevetni tudott rajta, aztán gyengéden megnyalta az orrát.
Ébresztő álomszuszék - dorombolta Cirmogi jobb fülébe, és nyalt egyet rajta megint.....mire az kinyitotta a szemét, és azt kérdezte:..."Mikor kezdjük már a megbeszélést?"....Hát ezt átaludtad, nevetett megint macskahalacska.." és a Husky-pasid, már régóta vár rád a kertben. Cirmogi tüstént felébredt, és azonnal az ajtónál termett.
Csillogó szemmel nézte párját, ahogy a hatalmas velőscsontot nyalogatta türelmesen, miközben őt várta...
Egy pillanat múlva már kint is volt a kertben, a hóban apró lábnyomokat hagyva maga után... A kút kávájáról jégcsapok lógtak, Cirmogi megbámulta őket, majd csatlakozott barátjához, a Huskyhoz.

.."végre egy kis csend!"...- gondolta macskahalacska és elnyúlt a meleg kövön...imádta ezt a semmittevést. Ismét a karácsonyról ábrándozott, és elképzelte a sok-sok ajándékot a fa alatt...
Már egyre több apró jele volt a házban is a közelgő ünnepnek. Felkerültek a fenyő girlandok, a lakást díszítő karácsonyi díszek, égők, ablakban világító lámpák, az ajtódíszek, és a bejárati ajtó melletti fehér oszlopokra is a fenyőfonat - piros masnikkal teletűzdelve. A nappaliban is egy-saroknak, már "karácsonyi" arca volt. Például, nagyon szerette nézni a Macis sarkot. Tudta, hogy hozzányúlni nem szabad, de néha megszaglászta őket, egyszer óvatosan meg is lökte a mancsával, de akkor egymásra dőltek, és ettől Macskahalacska úgy megijedt, hogy a torkában dobogott a szíve.....Ezerrel bebújt a kanapé alá, és egész délután leste, hogy mi fog történni.... Akkor fogadta meg, hogy nem nyúl többé a macikhoz, csak a szemének enged "tapogatni"....

Tüncicire gondolt, - titkos kis kedvencére, aki mindig elvarázsolta őt ügyetlenségével, a nagyon tenni akarásával, túlbuzgó szeretetével és hebrencskedésével. Egy percig nem tudott nyugodtan ülni vagy feküdni....mindig, csinálnia kellett valamit!


Ebből lett aztán mindig a baj! Ha például épp "fejmosást" tartott neki macskahalacska valami macskacsíny miatt.....ő minimum fejjel lefelé lógva hallgatta végig....Nem lehetett megállni, nevetés nélkül!
Egy percig nem lehetett komolyan venni őt. Tényleg! Az ajándékokra is gondolnia kell!
Itt van mindjárt Samcili, aztán Tüncici, a testvérei, és a csodálatos kékszemű szürkeherceg. Na meg persze a gazdi.....huhhhh,
Sóhajtott, nagyot. Már nem sok idő van, hogy először is, kitalálja, majd beszerezze a holmikat. Valami szép meglepetésen törte a fejét, de egyelőre semmi ötlete nem volt.

Töprengésében Samcili zavarta meg....felugrott hozzá, és elterült rajta. Mint egy meleg gyapjútakaró....szinte teljesen eltűnt alatta Macskahalacska....összenyomták orrukat párszor, beleszagoltak a levegőbe és egymásra simultak. Sokszor aludtak így, biztonságot adva ölelésükkel a másiknak. Nem CSAK az ember, társas lény! A macskahalak is azok. Egymás karjában, másodpercek alatt merültek mély álomba.

Macskazenére ébredtek reggel mindketten. Füleltek erősen, majd egymásra néztek, a gazdi biztosan megőrült, hogy ilyet hallgat, mert nem kintről jött a muzsika, hanem bentről, a hálószobából....Most már mindegy, az álmukat végképp elűzte a ricsaj...elindultak hát reggelizni.
Különlegesen finom falatok fogadták a tányérjukon őket. Szaftos borjúdarabok és macskakaó, friss vízzel. Gondolkodás nélkül nekiláttak, és hamarosan már csak az illat jelezte, hogy arra jártak.
A nappaliban aztán mindketten szertartásosan szőrtakarítást végeztek...Fényesre nyalták egymás bundáját, megigazították a farokszőreiket, és eligazították a fül mögötti tincseiket. Mikor ezzel elkészültek, Samcili közölte, hogy indul Szőrdödöngölőhöz, a Nyauba, helyet foglalni....és azzal hopp! Már, kint is termett a teraszon. Lépteit két pillanat múlva elnyelték a kert bokrai.

Macskahalacska, hogy hasznosan töltse az időt, elhatározta, hogy összeírja az ajándékokat, amiket a fa alá szánt barátainak és testvéreinek. Kivel is kezdje? Hát persze! Samcili, még jó hogy most elment, különben zavarta volna őt a gondolkodásban. Vajon minek örülne?- töprengett......Talán egy macskapucnis pulcsinak?...Hm?...vagy egy nagydoboz, piros macskaviárnak?......esetleg valami finom, ínyenc macskajának?.....igazság szerint, ráférne már egy új macskabát is - gondolta Macskahalacska . Nem is olyan egyszerű ez, ingatta meg a fejét.

Mindenesetre Tüncicinek felírt egy pár macskalucsnit, mert már szétugrándozta a régit. Samcilinek meg valószínűleg egy piros színű macskapucnis pulcsi lesz, az jól megy a hópihe bundájához.
A testvérei cicajándéka pedig, egy jókora doboz macskaviár és egy óriás társasjáték lesz, amivel mindannyian tudnak majd játszani, s mindeközben nyalogathatják a macskaviárt.

Egészen jó kedve kerekedett, hogy milyen könnyen megoldotta a tegnap még lehetetlennek tűnő dolgot. El is akart indulni azonnal, hogy megvegye a macskajándékokat, de előtte, úgy döntött, hogy tíz perc relaxálás még belefér az idejébe......macska stressz ellen..
Felugrott hát az étkezőben az asztalon lévő gyümölcsöstálhoz - szerencsére a gazdi már nem volt otthon és nem láthatta a csínytevést . Kiválasztott magának két szép körtét, - majd közéjük dugta a fejét - mert azt hallotta, hogy ha körték közé teszi a pofiját, akkor pár perc múlva, körtésen jó hangulata lesz! A vadító körteillatról pedig, nem is beszélve.

Na, ezt most kipróbáljuk - mondta magának hangosan, és elhasalt a viaszosvászon abroszon. Miközben a körték közül bámult kifelé...először csak a falat nézte, aztán a kandallót, majd körbejártatta a szemét a nappalin, de akár hogy is erőlködött, a csocsóasztal már nem fért bele a látókörébe, pedig majd kitekeredett a szemgolyója......Ez de unalmas így! - gondolta, - pedig még alig hevert pár másodperce ott.
Kicsit becsukta a szemét, és azon elmélkedett, hogy vajon hány perc kell ahhoz, hogy körtésen jó kedve legyen....

Szerencsére, mert úgy sem bírta volna sokáig, valaki kaparászta az ajtót...legurult a körtékről és egy puha szökkenéssel otttermett. Kóckacor Kandúr, a szomszédból, állt fürdőköpenyben a bejárat előtt - köpenyére hímzett jelmondatával:
„Nincs élet a kávé előtt"
Természetesen koffeinista és erősen, macskasörfüggő volt.....ez látszott is rajta. Időnként rájött a hoppáré, hogy Macskahalacskával kávézzon, s ilyenkor, a jóságos, macskabajúszú atyaúristen sem tudta eltántorítani ettől! Na, akkor szokott így váratlanul beállítani, mint most is. Sörénye háromfelé felnyalva macskaszőr zselével, közben még a fülei is felálltak, igazi punk macsek kinézete volt! Macskahalacska, hogy hamarabb szabaduljon, azonnal belekarolt Kóckacorba és sietve elindultak a szomszédba....Kóckacor már megfőzte a macskávét, és még macskakaóscsigát is hozott mellé Macskahalacskának, aki nem fogadta el, mert már reggelizett.

Gyorsan felhörpintette, az amúgy kitűnő kávét sok tejszínnel, és kevés tejecskével, cukor nélkül, aztán indulni készült......Nem oda buda...szólalt meg Kóckacor. Hová sietsz ennyire? Még nem is ittunk.........izéééé, egy kis macskasört,...tudod, én nem vagyok ökör, merthogy csak az iszik magában, - viccelődött - ezért gondoltam veled legurítok egy pohárkával......dadogta Macskahalacskának, akinek ez felettébb kellemetlen volt, mert ment volna már. Kóckacor azonban, rögtön rohant a sörért, és szemvillantásnyi idő alatt, már pohárba is töltötte. Az egyiket macskahalacska elé tolta.....tessék mondta, macskaságunkra!


Macskahalacskának a lélegzete is elállt, amikor a pohárra nézett.....Nem hitt a szemének! A söröspohárban, önfeledten úszkált egy apró, kis halacska. Sok kis apró buborékot fújt a vízben, és tátogva meresztette halszemét Macskahalacskára. Mintha mondani akart volna valamit!...Nyilván azt, hogy neki semmi keresnivalója itt, ebben a pohárban! Csak véletlenül került bele és, hogy amikor a szájához emeli macskahalacska a poharat, legyen szíves és vigyázzon, zárja össze jó szorosan a fogsorát, nehogy véletlenül a gyomrába kössön ki a sörrel együtt........Addig nézegette a poharát, amíg Kóckacor rá nem szólt:..." Mi van már? Nem láttál még koktélhalat?....hukkk....csuklott egyet. Fogd meg a farkát és mártogasd a sörbe, aztán nyalogasd le....és az utolsó korttyal együtt kell lenyelni - oktatta ki.

Macskahalacskának nagyon nem akaródzott sem sört inni, sem pedig koktélhalat szopogatni sörrel. Ezért hát egy hirtelen ötlettel, belecsapott mancsával a söröspohárba, ami persze azonnal felborult és a sör az asztalra ömlött. A kis halacska meg a sörtócsában dobálta magát cuppanósakat tátogva.....Több se kellett Kóckacornak, azonnal elkezdte lefetyelni az asztalra borult söritalt.......Macskahalacska nem várta meg, hogy a kishalra kerüljön a sor, ezért gyorsan elköszönt és kiiramodott az ajtón. . . .