Egy macskahal életében mindig történik valami....ami meghatározza az elkövetkezendő időszakot. Persze nem mindegy, hogy jó vagy rossz történik, a lényeg az, hogy történik. Az"állóvíz" nem a macskahalacska "birodalma". A rohanó patak és a vadvizek a nyivákoló ficánkoló kedvenc helyei. A patak azért mert kristálytiszta s szomjoltó pihenőtér, a vadvizek azért, mert féktelen, zabolátlan erőpróbaterek. Mindkettő zubog a cirmos úszóban, s néha egészen ritkán, csendes egyetértésben, lágy hullámokon ringatózva, elcsitul mindkettő a lelkében...Jó estét!


A macskahalacska szemét tágra nyitotta, fülét a lehető leghegyesebbre hegyezte, kúszva sompolygott az üvegajtóhoz, és feszülten figyelt....a hideg sötétségben tejes volt a csend. Már-már elengedte magát a meleg sakktáblaköveken, mikor halk szisszenést hallott.Felkapta fejét és abba az irányba nézett, ahonnan a hang jött.
Csak egy leheletnyi sóhajtás....ez volt, amit hallott és újra éjfekete csend lett. Még figyelt egy darabig, aztán lustán elnyújtózott a kandalló közelében, a duruzsoló lángnyelveket figyelve. Álmosító zsongásban égtek a fahasábok a tűztérben, az üvegajtón pedig vad táncot jártak a parázsló szikrák árnyékai - ficánkoltak, pattogtak, és kacagtak a narancsos csillogásban. Látni engedték magukat macskahalacskának, nyugalmat és melegséget árasztva a szobában. Megnyalta a szája szélét és a kamra ajtó felé sandított A tűzvarázsban megkordult a gyomra....zamatos húskockákról ábrándozott, tejfröccsel leöblítve minden egyes falatot....

....éhesen vágyott, egy gusztusos egérpecsenyére, amit ezüst tálcán tesznek elé, szaftos mártással leöntve....a kéjes gondolattól - mosolyra húzódott a szája....és megremegett a bajsza is. Testvéreire gondolt.....végül is nem bánta, hogy most egyedül "uralja" ezt a hatalmas házat, mert legalább nem kell osztoznia a többiekkel....semmin... ...az ám!- jutott eszébe! Nemsokára Karácsony, ilyenkor mindenki csak ajándékot kap. Macskahalacska is, minden évben a fa alatt találta az apró dobozkákat, amiben mindenféle finomságok voltak számára. Vajon milyen lesz az idén a karácsonyfa? - találgatott......ilyen? És lelki szemei előtt megjelent a téli erdőben, vakítóan fehér, hóbundában pompázó, erdei fenyő.
...vagy ilyen?.....- s már a csillogón feldíszített cifra karácsonyfa ragyogott szemében.
....nem és nem! Szeme a kandalló tűztáncát nézte, s abban a pillanatban tudta, hogy milyen karácsonyfát szeretne.Hát ilyet!

És behunyt szemmel, szinte érezte maga alatt a kandalló előtt szétterített fehér medveszőrt, amin nyújtózkodva, lustán bámulta a ropogó narancsos lángokat, és ritmust dorombolt hozzá. Mellette pedig, a ragyogó pirosba és fénylő aranyba öltöztetett, hatalmas fenyőfa viselte méltóságteljesen a csillogó gyöngyfűzéreket.
Büszkén mutatta magán az igazi mézeskalács figurákat, a hógömböket, és csábítóan csüngő szaloncukrokat. Fényes masnikkal ágain, gyertyalánggal hívta fel magára a figyelmet. Igen! Ilyet szeretnék, mosolygott elégedetten macskahalacska.

Tulajdonképpen énje kettőssége, természetének e különös keveredése volt. A doromboló cica fizikai jelképe, és a fürge halacska, a rejtett valóság - ha meg kellene mutatnia, akkor körülbelül így nézne ki az egyik:

"...A mindennapi dolgokat is költészetté emeli. Idealizmusában lelke csakugyan part nélküli és határtalan, mint a tenger.....amiben boldogan lubickol, mint pl. ők is...." (idézet a halak horoszkópjából)

A másik fele pedig a macska, vagy cica ha úgy tetszik, minden finomságával, makacsságával, fürge-lustaságával, hízelgésével, és ellenállhatatlan bájával.
Ez macskahalacska. Néha viszont, fekete szemüvegen keresztül látta a világot, de ez, nem tartott sokáig, mert mindig történt valami, ami kizökkentette ebből az állapotból....Most például azon töprengett lustálkodásában, hogy mikor tartsák meg a szokásos évrázó "ereszd el a szőrömet" bulit - igen rázó és nem záró - mert itt aztán ropták a táncot rendesen! A vendéglistán merengett, mert helyet kell foglalnia a Nyau bárban.

Elsőnek a "főszórakoztató, bohócbajnok Mikiegérfogó" jutott eszébe.
Igen, neki ott a helye mindenképpen. Hát nem mókás? Ha látnátok!:-)
A fejébe húzott télapó sapkával, piros köntösben..igazán vicces figura! Aztán Ezüstdomborkára, és párja gondolt. A fekete-fehér husky, imádta domborkát. Elválaszthatatlanok voltak egymástól. Nagyon aranyosak együtt! És még mondja valaki, hogy nincs macska-kutya barátság, íme az élő példa: Ráadásul nem is ők az egyetlen ilyen páros! Nézzük csak - gondolta! Itt van még a gyönyörűséges Selyemszőrpamacska és aranybundás kedvese. A törékeny perzsanőstény és aranyretriver párja. Ők például, sosem mozdulnak el egymás mellől, és rendkívül kellemes társaság. Szólnia kell még az ikreknek is. Csíkos Cicónak és Csíkos Micónak! Csak el ne felejtse!

Szép lassan, összeállította fejében a vendégsereget és elhatározta, hogy még az este folyamán, "macska forródróton" keresztül értesíteni fogja őket. Egészen elfáradt ebben a "fejszervezésben". A gyomra pedig már sokadszorra kondult meg, mint a nagytemplomban, a harang. Feltápászkodott jó meleg fekhelyéről, és a kamra felé indult, hogy jól megérdemelt estebédjét elfogyassza. Tudta, hogy ki van készítve kis tányérkájában, - mellette kristálytiszta víz a tálkájában. Száját nyalogatva, testét időnként hosszasan megnyújtva haladt előre. Az ajtónál felemelte jobb tappancsát és beljebb tolta. Rózsaszín orrát már csiklandozta a finom hús illata, s egy ugrással a terített "asztalnál" termett. Megfeledkezve a világról, buliról és mindenről, határtalan élvezettel falt....Fel sem emelte a fejét mindaddig, amíg egy morzsa is volt előtte. Lefetyelt párat a hűs vízből is elégedetten megnyalta a szája szélét mindkét irányban.

Körülnézett, nem felejt-e ott valamit, s miután csak a tisztára nyalt tányérja fényesedett az orra előtt, komótos léptekkel visszaindult a kandalló elé.....Megtömte a pocakját és kissé nehezére esett a séta....mielőtt a bőr puffra ugrott volna, hirtelen gondolattal tett egy kis kitérőt az előszoba felé...a tükör előtt megtorpant, és belenézett.

A szeme így kikerekedett:
(Képzeljetek el két malomkereket egymás mellett!!)

..."Te nagy macskabajúsz!" - nyavvintotta el magát. Lassan nem fogok a bundámba férni, és bámulta a két oldalon szépen gömbölyödő szőrruháját.....”Oldalról még csak elmegy”, - gondolta magában, na de szemből??! S azonnal felvette a kancsópózt. Szeretett így ülni, mert a háta görbülete elvonta a tekintetet gömbölyödő hasáról, és különben is,.....olyan szoborszerű lett tőle. Így maradt egy darabig, hol a kandalló, hol az ajtó felé tekintgetve. Nem tudta eldönteni, hogy tegyen-e egy "egészségügyi" sétát a ház körül, vagy sem. Jólesett volna megkergetni a szomszéd háznál is az egereket, mert mindig akkora vircsaftot csaptak, hogy néha rendet kellett tenni közöttük, nem árt, ha tudják "ki a kandúr" a háznál.

De győzött a lustaság!....mellső lábait előrenyújtva, teljesen a kőhöz simult, miközben hátsó felét a magasba emelte farkával együtt. Így, ebben a pózban, eltolta magát a puffjáig és felkapaszkodott rá. Kényelmesen elhelyezkedett, és folytatta a "fejszervezést" az év végi rázó bulira...Már csaknem összeállt a meghívottak sora:

Szőrdöngölő, Karomka, Bajszibence, Bájtappancs, Hócicurka, Álomcica, Szőrpilla, Jajmicike, Ciróka-cor, Tombandúrka és persze Macskajancsi. Vajon kit felejtettem ki?- számolt utána magában. Megvan! Hát Cirmacs, igen még ő is!
Előre örült a társaságnak, alig várta, hogy lássa Álomcicát az új szőrcuccában:..." A legutóbbi bulin sem volt rossz"...állapította meg magában. „Jól állt neki az a kis cuki rózsaszín kalapka! Persze!"...Macskajancsi majd rögtön dorombolni fog neki az önelégült mosolyával - komorodott el. Majd résen leszek!
"De nem csak ő lesz ott"- gondolta. - "Kíváncsi leszek Bajszibencére... " Jó kis programnak ígérkezik ez a buli.
A zenét a Kacor Band szolgáltatja, hívják őket úgy is, hogy a "feketék bandája"- mert mindannyian "kormosak":, de igen értik a dolgukat. Akár hajnalig húzzák a tappancs alá valót, pihenés nélkül is.

Ha az időpont eldőlt, beszélnie kell Sir' Döngölővel - vagyis hétköznapiasan csak: szőrdöngölővel, a bár tulajdonosával, aki mellékesen oroszlán volt főállásban. A helyfoglalást pedig vele kellett megbeszélni. Szőrdöngölő nagyon kényes volt a bárjára, nem véletlenül. A Nyau bár volt a legmenőbb szórakozóhely messze a környéken, ezért mindig teltház volt. Válogatott társaság járt oda, ezért választotta Macskahalacska is a buli helyszínének, a Nyaut.
Lassan besötétedett, mire elkészült mindennel. Fejébe véste a neveket és kikéredzkedett az udvarra. Elővette macskamobilját és bepötyögte az sms-t. Nyomban körbeküldte az érdekelteknek, és várta a válaszokat. Közben észrevette a szomszédban Astort, a
rotit....fekete szőre csillogott a kerítésnél, szeme gonosz villámokat szórt macskahalacska felé, ahogy nézte őt.

Macskahalacska hátán felállt a szőr és felpúposodottan megállt azért, mert így vad, és ijesztő ragadozónak képzelte magát...Várta, hogy ettől Astor majd vinnyogva elfut a kerítéstől.... De nem így történt....Ellenkezőleg! Vad ugatásba kezdett, olyannyira, hogy nem hallatszott, a mobil pittyegése, amely az üzenet érkezését jelzi......Ezért hát odébbállt, hogy ne lássa őt ez a dühös fenevad, hisz sokkal fontosabb dolga volt. Szorosan fogta macskafonját, hogy el ne veszítse futás közben, hisz nemrég kapta.
Elsőnek Macskajancsi és Bájtappancs karmoltak vissza, majd szép sorban a többiek is. Jelezték, hogy jönnek, bármilyen időpontban.

Ennek örömére, futott egy kört a ház körül, mert minden olyan, de olyan gyönyörűséges volt. Megremegtek a bokrok ágai, ahogy ugrált körülöttük és fejére hullott a vastag hófonat róluk....Még a hóember is kikacagta, amikor meglátta.
Boldogan ugrándozott a hóban, mígnem elgémberedtek a lábai, és két ugrással az ajtónál termett. Furcsa volt kintről befelé nézni....
A narancsos fények hívogatóan táncoltak a szoba falán, a kandallóban ropogtak a fahasábok, és előtte ott várta a tűzpiros bőr puffja....
Melegség öntötte el a szívét a látványra. Eszébe jutott a kedvenc játéka, amit még macskamamától kapott, a zenélő, havas téli gömbje.....Mennyivel jobb érzés volt fordítva - belülről kifelé nézni, miközben a hógömb, karácsonyi muzsikáját hallgatta......S míg ezt végiggondolta, már nyílt is az ajtó, és lábait egyenként megrázogatva,- mintha porcelánon lépkedett volna, a helyére sietett.


Belefúrta magát a vackába, kicsit közelebb "lógott" a tűzhöz, és úgy gondolta, hogy megérdemel egy kis pihenést, ezután az "erőfeszítő" munka után. Még az sem zavarta nagyon, hogy elfelejtette kérni a szokásos macskávét, kevés tejjel és sok tejszínnel, persze cukor nélkül......legalább durmol egy kicsit! Lassan, ólomsúlyok húzták egyre lejjebb és lejjebb a szemháját mindkét szemén, mígnem szép csendesen elaludt...Bedorombolta magát egy mozgalmas, csodálatos álomba, ahol hihetetlen dolgok történtek vele... Együtt úszott hal-énjével a tengerben, - s valahányszor ez történt, mindig ezt a képet látta..................hááááát....! Ez persze teljesen abszurd, - még álmában is tudta, és jót nevetett rajta.
Aztán elmerült a meghatározhatatlanul kék habokban, és ficánkolt mint egy halacska, - a macska. Kergetődzött a delfinekkel, megbámult sok szivárványszínben pompázó, inci-finci kishalat, meg nagyobbakat is. Aztán csinált egy delfinugrást a víz felett párosan,.......és nem csak ő ugrott, hanem .........álmában persze...a szomszédék Bözsije is (a tehénke), aki termetes súlya ellenére, csak úgy úszott a levegőben, szemérmetlenül lobogtatva tőgyeit........
Aztán, csendesebb vizekre "evezett" és egy parányi mólóról bámulta ezt az álomvilágot!

Ez a móló......a nyugalom és béke szigete volt képzeletében...és egészen meseszerű...álmában is érezte, hogy maradna még, nem akart hamar felébredni, olyan jó volt a szemét gyönyörködtetni, a hasát süttetni és a mancsát belelógatni a tengerbe..... Pillanatok alatt megfeledkezett arról, hogy nemrég még hópelyhek cirógatták a füleit, és a kandalló melegénél élvezte a pihenést.......agyában most a tikkasztó meleg, csodálatos tengeri képei jelentek meg. Békésen szuszogott, s csak időnként hallott valami egészen tompa zajt "kívülről" - a másik világból beszűrődni a tudatába......mosolyra húzta rózsaszín száját....és tovább álmodott..