(don't waste the time, that was given)

Amikor megszülettem hideg volt és nagyon fáztam
Mindenki boldog volt körülöttrem, csak én sírtam.
Egy pillanatra nem is tudtam hol vagyok és hogyan tovább
De a pillanat elszállt, vissza nem jön már.

Még hallottam istent, ahogy hozzám beszélt.
Bár mások is próbálták, azt nem értettem még,
Minden pillanatban éreztem, enyém a világ,
De a pillanat elszállt, hazug a világ.

Nagyon boldog voltam, mert új biciglit kaptam,
Milyen ügyes vagyok, mindenkinek mutattam.
Egy pillanatra éreztem: senki sem állíthat meg,
De a pillanat elszállt, nehezen gyógyul a seb.

Megláttam Őt, és egyből éreztem,
Nem kellett magyarázni, mi az a szerelem.
Rám mosolygott, és abban a mosolyban benne volt minden
De a pillanat elszállt, nincs többé mosoly, és szerelem sincsen.

És a fiam arra kért, játszunk egy kicsit,
Nem látod? Nem érek rá, mosom a kocsit!
Ki sem látszom belőle, annyi a dolgom,
De a pillanat elszáll, és, hogy sír, már nem is látom.

És a sírom mellett állva mindenki sír ott.
És én, a gödörben fekve, én boldog vagyok most?
Egy pillanatra, mintha újra istent láttam volna,
De a pillanat elszállt, mintha sosem lett volna.

Hideg van, érzem, nagyon fázom
Körülöttem mindenki boldog, csak én sírok.
MOST hogyan tovább?

boboc

Ami csak egy pillanatra is létezhet, az örökké létezhet. Mindig csak egy pillanat áll rendelkezésedre, soha nem kapsz két pillanatot egyszerre. ...és ha 1 pillanatot boldoggá tudsz tenni, akkor már tudod a titkot. Akkor már semmi sem akadályozhat meg, hogy a következő pillanatot is át tudd alakítani, ami szintén egyedül érkezik, ugyanolyan lehetőségekkel, ugyanolyan képességekkel.

Osho