Unokaöcsém küldött nekem egy irást, hogy olvassam el és gondolkodjak rajta, érdemes. Többször elolvastam, mert elég kemény irásmü, már ugy értem hogy mélyenszántó. De csak leküzdöttem. Olyannyira elkeseredtem tőle, hogy el akartam menni a templomba egy kicsit sirdogálni és Istennel beszélgetni.

Hát ez nem sikerült, mert a templom zárva volt és még az sem volt kiirva mikor van istentisztelet, pedig ezt egy kicsit furcsáltam, mert a többi templomon ki van irva. De nekem ebbe lett volna illetőségem.

Hát nem tudtam elmenni Isten házába. De én ugy gondoltam - mint már életemben annyiszor - itthon is tudok én elmélkedni meg imátkozgatni. Ahogy Öcsém ajánlotta végig gondoltam hogy mivel is töltöttem meg "üres" életemet.

Gyönyörü gyerekkorral, ifjusággal és sok-sok munkával. Én sehol nem találtam benne ürességet. Két gyönyörü gyerekem van, okosak, szépek, már csak az unokák hiányoznak, de szerintem ők is lesznek hamarosan.

Kicsit elsirattam halottaimat, mert sajnos az is van böven. Aztán jött az eszmélés akit már hosszu-hosszu évek óta halottnak hiszek, rájöttem él! Boldogságban, családban kicsi gyerekkel Él!!!! Innen is kivánok Nekik jó egészséget, hosszu boldog életet, még vagy egy csomot! Egy lány a sok közül.