mert Picassó a vén kujon
két vonallal papiron
egy világ aranyát lelte meg
én görgeteg
sziklák tövében
kőbe vájva keményen
vésem arcodat
hogy ne csak karcolat
hanem ordító eleven képtömeg
legyen
a hegyen a hó alatt
is áttűnő utakat járva
vonalak rendjében az első
égben formálódó pillanat
varázsa
térdre hullt szavak milliárdja
világba zengő
áhitat
forduljon feléd a lét kihúnyt napjain
még parázslón
még szikrázva
megdicsőülten megalázva
hogy láthasson hogy kérhessen hogy kérjen
Uram tekints megbocsátón e bűnös világra