Izgatottan várta, a vonat érkezését. Csalódottan állapította meg, - hiába a viszonylag késői óra - a peronon mégis sok ember várakozik. Miközben az ácsorgókat figyelte, gyorsan végiggondolta az elmúlt 3 hónap történéseit.

Elmosolyodott. Tisztán emlékezett arra a mondatra, ami igazán felkeltette az érdeklődését a férfi iránt. - Bimbi! Meg kell kérdeznem tőled, hogy elváltál-e vagy házasságban élsz, mert én szabad vagyok, és ha te is, akkor 1004-gyel udvarolnék neked. Aki egy ilyen mondatot leír, annak van a pucájában vér...gondolta. Aztán gyors egymásutánban jöttek-mentek a levelek, és lassanként sok mindent megtudtak egymásról. Minél bizalmasabb dolgokról írtak, bimbi egyre közelebb érezte magához őt. Volt azért valami furcsa a férfi leveleiben. Lényegretörő, többnyire pár szavas leveleket írt, amivel mégis tökéletesen kifejezte azt, amit mondani akart.
Értette, de mégis szerette volna, ha kicsit bővebben olvashatja sorait. Nyilván önmagából indult ki, hisz hatalmas grafomániával áldotta meg a jóisten.

Már kialakult egy kép róla magában, amit ha összevetett a fotóján látottakkal, akkor egy szigorú, zárkózott, de nagyon mély érzésű, sportemberre tippelt. Nem a legkönnyebb embertípus - állapította meg - na de én sem vagyok egy vert csipke!.

Miközben ezek a gondolatok forogtak az agyában, lassú, pöfögős, zakatolással, lustán bekúszott a vonat az állomásra. Felszállt, és mindjárt az első fülkében elhelyezkedett. Feltette ehte londoni táskáját a csomagtartóra, az ülésen óvatosan kitámasztotta lájtkólás üvegét, majd mellé tette a sajtos dobozt, amiben a diétás menüje volt. Ezután kilépett a folyosóra és a nyitott ablakba könyökölt. A vonat lassan begyorsult és kezdtek szaladni a fák. Bámulta a rohanó képeket. Mint egy ringlispill, - jutott eszébe és enyhén felfordult a gyomra. Aztán már nem is látta a futó házakat, fényeket, mert gondolatai messze jártak, már a végállomáson.

Elképzelte, mi lesz, ha mégsem várja. De ezt a lehetőséget mindjárt el is vetette. Elvégre nem egy tini randira megy. Lassan besötétedett. Már 10 óra volt, amikor Sárvárra érkeztek. Az utolsó állomás a cél előtt. Kiment a mosdóba, ellenőrizte a az arcát, megigazította rövid, tüskés frizuráját, ami egy alapos tenyérdörzsölésből állt.
- Remélem, tetszik majd neki- mondta szeme a tükörnek.
Nem sok idő múlva, az emberek kezdtek szedelődzködni, - ebből gondolta, hogy most már a végállomásra ér a vonat. Levette ő is a táskáját, még egyszer körül nézett, aztán a peronra indult. Amikor megállt a szerelvény, kinyitotta az ajtót és leszállt egy vadidegen város, ismeretlen pályaudvarán.


Szeme a férfit kereste...és meg is találta! Háttal állt neki, kicsit messzebb tőle. A vonatról özönlő embereket nézte.
- Biztosan engem keres - gondolta. S ebben a pillanatban felé fordult. Bimbi integetni kezdett és találkozott a tekintetük. Mosolyogva, szélesen rágózva lépett oda hozzá, és megpuszilta, mintha már ezer éve ismerné.. Valószínűleg a magassága miatt nem vette észre bimbi kezében a táskát, ezért aztán, a férfi kezébe nyomta.
- Olyan, mint a képen, állapította meg. De a rágóóóóó!!! Elindultak a kijárat felé, a férfi ment elöl, bimbi követte őt.
Hamarosan megálltak egy sárga Wagon mellett, és beszálltak. Menetközben bimbi bámulta az ismeretlen város esti fényeit és jóleső izgalom áradt szét a testében. Végre itt volt! Milyen egyszerűnek tűnt most minden! Mellette ül a férfi, akit annyira látni akart már, és mesél neki. Rövid kört tettek a belvárosban, ahol megnézték a főteret. A csodálatos, színes szökőkutnál elidőztek kicsit,és szeme szabadon kószált a hatalmas téren,magába szíva az esti illatokat.

A rövid séta után elindultak szálláshelyükre. Pár kilométerre a várostól, egy történelmi nevezetességű, pici kis városkába. Ott is a központban, a főtéren parkoltak le a kocsival, közvetlenül a szálloda mellett. 2 perc a portán, s megkapták a kulcsot. A szoba szokványos szállodai volt, de mégis - talán a hely varázsa és az alkalom - kedvessé és meghitté tette. Középen egy hatalmas franciaágy volt. Hívogatóan széles és kényelmes.
Bimbi gyorsan ledobta magáról a cuccait, és csak egy piros-fekete strandlepedőt tekert testére. Így ült le az ágyra. A férfi ruhásul dőlt hanyatt, és bekapcsolta
tv-t. Pár mondat után, Bimbi oda ment hozzá és felköszöntötte. A férfi születésnapi előestéje volt. Ajándékot is hozott neki. Sokáig gondolkodott, vajon mivel lepje meg - bár már előzetesen tudta, hogy Ő is, mint minden férfi, nem csinál nagy ügyet belőle !. Azért mégis, örömet és meglepetést akart szerezni annak az embernek, aki fura mondataival beköltözött a lelkébe, akiért elutazott csaknem 250 km-t, hogy lássa, érezze, érintse.
Egy ékszerboltban találta meg a megoldást. Egy férfinak tökéletesen illik a marokkő,.na persze nem dunai kavicsból. Az ékszerész segítségével, a Rodokrozit mellett döntött. Csodálatos, rózsaszínű, fehér és sötétebb erezettel, kissé lapos - épp tenyérbe illő! Sötétkék bársonyruhába öltöztette, selyem kötővel átkötötte, igazán csinos darab lett, és most, átadta, akinek szánta!

Más ital nem lévén a szobában, a minibár egyetlen mini pezsgőjét bontották ki. A férfi sört ivott, és koccintottak. Ezután végig heveredtek az ágyon, a férfi még mindig ruhában és beszélgettek. Aztán egyszer csak a férfi is felállt, és vetkőzni kezdett, egészen alsó nadrágig.
- Biztosan azt gondolta, ha rajtam lepedő van, ő sem meztelenkedik - gondolta bimbi. De aztán, ez nem tartott sokáig. A férfi magához húzta "kiskifli" pózban úgy, hogy legördült a strandlepedő az ágyra, s közben eltűnt az alsónadrág is. Szorosan, mindkét karjával átölte őt és tartotta, mint egy erős inda…bimbi érezte az izgalmat a férfi testében és símogató, kalandozó kezét…semmit sem szeretett volna jobban, mint azt, hogy ez a pillanat örökké tartson.

Engedelmesen szétnyíltak combjai, az érintésre, a férfi gyengéden felemelte egyik lábát, és félig oldalról, lassan beléhatolt..Erős karjával közben szorította őt, és mozogni kezdett. Testükben szétáradt a gyönyör,és megsemmisültek. Pillanatok alatt a csúcsra jutottak!Az ablakon sápadt mosollyal kandikált be a hold.