Nagy a meleg, ez ellen, bár mérsékelten, lehet tenni valamicskét Hungaryban.A józan ész hiánya is nagy e nemesen kutyabőrös, ipszilonos nevű nevű országban, ahol a közmondás átvitt értelmében egyik kutya, másik eb.No ez baj ugyan, de bizakodjunk Petőfi nemesével: "majd elmúlnak a bajok". Egyénileg, persze, el is múlnak, mert nem csak beszenvedés létezik, hanem kiszenvedés is.Utóbbiban Hungary - bizonyos szomorú statisztikák alapján - példát mutat Európának, jó úton arra, hogy majd az egész világnak is.
A józan ész hiányát jelző rengeteg dolog közül most csak egyre mutatok rá.A rendőrség csak a rendet tudná esetleg, no, nem is őrizni, de őrzését segíteni, de erre a józan ész diktálta egyszerű dologra az illetékesek nem jöttek rá (illetve legalábbis ezt színlelik).Rend azonban nincsen, így valójában nincs is mit őrizni.Olajügy, az van, bankbotrány, az van, hazudozás, az van, mocskolódás szintén, - de rend?!
Vannak nagyon fontos dolgok, és vannak kevésbé azok.Utóbbiakkal is foglalkozni kell, de nem úgy, hogy a velük való törődés elfedje a lényeget.A rendőrség (és ezen belül a rendőri vezetők) munkáját elsősorban abból kellene megítélni, hogy a bűnmegelőzési-bűnüldözési mutatók miként alakulnak, figyelembe véve a reális lehetőségeket.Ezt diktálná a józan ész, - ha diktálna.Az, hogy bizonyos hölgy került-e rendőrökkel, azok kemény fellépése eredményeként, a hölgy által nem kívánt szekszuális kapcsolatba vagy mégsem, természetesen szintén gondosan vizsgálandó, de iszonyú nagy szamárság egy ilyen felszínes dologból a rendőrség vezetőinek munkájára túl gyors következtést levonni (ráadásul a tények kiderítése előtt!), hiszen egy-egy ilyen eset akkor is bekövetkezhet, ha a rendőrség - reális lehetőségeit tekintve - elfogadhatóan dolgozik.Ha a szájukat jártató politikusok, akik az ilyen ügyeket politikai pecsenyesütögetésre használják, lennének a fő-fő rendőrfőnökök, akkor sem lehetne ilyen eseteket teljesen kiküszöbölni, egy-egy rendőri túlkapás még a Nagy Demokrácia példaképének tekintett amerókás demokráciában is előfordul.
A rend hiánya azonban a lakosságon is múlik, sőt, ezerszer jobban, mint a rendőrségen. E tekintetben is nevetséges, hogy mennyien verik féltéglával a mellüket "büszke magyarként".Bizony, bizony, kedves honfitársak, gondolják csak el: hányan vezetik gépkocsijukat a közutakon esztelenül - nem is szólván a rémmotorosok külön csoportjáról!No és talán ok a hazafias büszkeségre, hogy a külföldről importált környezetveszélyes hulladék mellett a tömeges hazai illegális szemétlerakás? Mennyi minden mást lehetne még megemlíteni, ami miatt szégyenkezni kellene és felszámolására (vagy legalábbb csökkentésére) cselekedni! Ám mi a valóság? A bulvársajtó szintjére süllyedt közéletben a pártok, a hatalommal rendelkezők úgy hízelegnek a "nagyközönségnek", mint a róka tette a sajtért a híres Ezópus mesében.
Ha tényleg fontos a rend és őrzése, akkor erről őszintén, az igazságnak megfelelően, értelmesen, "magyarán" kellene beszélni.Márpedig fontos!
Az vitathatatlan, hogy a rendőrség egyes tagjai is intézkedhetnének olykor kultúráltabban, és ez ügyben is többet kellene tenni.A lakosság érdeke és a rendőrség érdeke viszont (ha a közérdekből indulunk ki!) lényegében azonos, és a lakossággal való jó rendőri kapcsolat értékes eredményeket hozhatna a társadalomnak.Hozzáteszem: a bűnmegelőzés és bűnüldözés, a rend valamilyen mértékben még a társadalom gazdag rétegéhez tartozók többségének is érdeke: a multimilliomos nyilván kevéssé törődik azzal, hogy meglopják (kifizeti a kárt a biztosító), de az ő fia, lánya, unokája is lehet közlekedési baleset áldozata, rászokhat a kábítószerre, nemkívánatos kapcsolatba kerülhet bűnözőkkel, - így, ha józanul gondolkodna, még neki is érdeke volna a rend és annak őrzése.
A "józan ész" alapján, persze, nem gondolom, hogy Hungary belátható időn belül a Józan Ész diadalának országa lesz (ebben a világ is megakadályozná, bármennyire hangoztatják is egyesek e kis ország "függetlenségét"), de, sajnos, még százszorta szerényebb eredményt sem gondolhatok e téren reálisnak.Miközbe e "falra borsó sorokat" írom netnaplómba, az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK"-be, szomorúan elmosolyodom. Ó, ezek az álmok, ezek a tájak, - ezek az emberek!

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból)