Csillagképű éjszakában,
Süvítve száll az égen.
Holló repül a szél tavában,
Fehér fényen, vörös véren.

A lét-hamu végéről,
Ő, a vándor érkezett
Hogy bánattól és örömtől
Fossza meg, ki létezett.

Karmai közt a holdsugár,
Csőrében egy fény-tetem,
Csillanó szeme jég-tükör,
Nyomában csak holt verem.

Lassulú repte véget ér,
S most egy halom testen áll.
Fény-tetem társa visszatért,
Ezen a furcsa esten végre már.

Puhán földre ejti,
Őt kit eddig hordozott,
Könnyeit szárnyába rejti,
Már oly régóta kárhozott.

Annyi lélek tért meg itt,
Ezen a végtelen halott tájon,
Százszor ezer volt, ki hitt,
Százszor ezer volt az álom.

S elveszti végül őt is hát,
A legfontosabbat mindközül,
Fénylelke a végen át,
Reméli, hogy üdvözül.