Frissen-mosott illatos lobogó hajjal,
szemedben csillogó smaragd sugárral,
szerelemre elszánt mosollyal léptél felém.

A hajnali nap bíborpalástját terítette eléd,
az éji csillagokat, mint apró csillámokat
alabástrom bőrödre hintette,
ajkad, tűzpiros fényével fényezte,
hogy kellő éke légy az áhított násznak,
ennek a vérvörös együttes szívdobbanásnak.
Tested lankái és hegyei között,
ereidben zenélt a vér,
száguldott áradt,
mint hegyi patakok tavaszi olvadás idején.
Öledbe csobbanva-sikongva értek,
selymes-harmatcseppeket szültek.
Apró piciny sóhajaid tarka-pillangóként
lebbentek ki csókos-szád kelyhéből,
a gyönyör szárnyán szálltak
a mámor mennyei birodalmába,
hogy onnan lelkünkbe hullva,
ott újjászületve, kezdődhessen előröl minden...