Feltöltve: 2007-06-21 06:27:07
Megtekintve: 6014
Rabságban
Bűnt követtél el,
melyért most vezekelned kell.
Egy sötét,sivár zárkába zárnak,
ahol a lelkek a köveken át a pokolból feljárnak.
Bűnöd borzongása az őrületig kísér,
látod majd ahogyan a falból bugyog a vér.
Egy sötét,sivár zárkába zártak,
meredve tekintek a rácsra s örökké téged várlak.
Lábadon égnek még a láncok,
könnyem csurog,hisz cellád elött állok.
Miért tetted ezt?
Az árnyba taszítottad magad
s most már a lelked is a sötétből fakad.
Mitől változtál így meg?
Bűnt követtél el
s most vezekelned kell!
Megborzong majd lelked,
midőn ráébredsz nem kellett volna ezt tenned.
De most csak a sötét zárka vár,
eltaszítottad kire a legjobban számíthattál.
Dermedve meredsz a rácsra,
nem kellett volna bűnös tekintetet vetned másra.
Mindennap szemed elött pereg le tetted,
egy élőtől az életet elvetted.
A következményekre nem gondoltál,
így most nem a sitten rohadnál.
VEZEKELNED KELL!
Mára beleőrültél a fájdalomba,
feladtad mely téged vitt hatalomra,
érzéseid elhaltak s életed dőlt romba.
Valóssá vált mitől tartottál,
fegyver gördül majd el tarkódnál.
A halál egy életet követel,
kést mártottál egy szívbe s ezért vezekelned kell.
Utolsó nap,utolsó éj,
vergődő testedből csepeg az utolsó csepp vér.
Gördül a fegyver,
rád többé nem vár semilyen kegyhely.
Nem volt földi ítélet,mely enyhítené tetted,
végzeted a halálban lelted s most vezekelned kellett.
melyért most vezekelned kell.
Egy sötét,sivár zárkába zárnak,
ahol a lelkek a köveken át a pokolból feljárnak.
Bűnöd borzongása az őrületig kísér,
látod majd ahogyan a falból bugyog a vér.
Egy sötét,sivár zárkába zártak,
meredve tekintek a rácsra s örökké téged várlak.
Lábadon égnek még a láncok,
könnyem csurog,hisz cellád elött állok.
Miért tetted ezt?
Az árnyba taszítottad magad
s most már a lelked is a sötétből fakad.
Mitől változtál így meg?
Bűnt követtél el
s most vezekelned kell!
Megborzong majd lelked,
midőn ráébredsz nem kellett volna ezt tenned.
De most csak a sötét zárka vár,
eltaszítottad kire a legjobban számíthattál.
Dermedve meredsz a rácsra,
nem kellett volna bűnös tekintetet vetned másra.
Mindennap szemed elött pereg le tetted,
egy élőtől az életet elvetted.
A következményekre nem gondoltál,
így most nem a sitten rohadnál.
VEZEKELNED KELL!
Mára beleőrültél a fájdalomba,
feladtad mely téged vitt hatalomra,
érzéseid elhaltak s életed dőlt romba.
Valóssá vált mitől tartottál,
fegyver gördül majd el tarkódnál.
A halál egy életet követel,
kést mártottál egy szívbe s ezért vezekelned kell.
Utolsó nap,utolsó éj,
vergődő testedből csepeg az utolsó csepp vér.
Gördül a fegyver,
rád többé nem vár semilyen kegyhely.
Nem volt földi ítélet,mely enyhítené tetted,
végzeted a halálban lelted s most vezekelned kellett.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-06-22 20:31:06
köszönöm a hozzászólásod.
igen ez csak a képzelet szüleménye,de beleszoktam magam élni a versekbe és így lesznek hitelesek:)
azért örülök hogy tetszett.
2007-06-22 14:46:56
Szívből remélem, ez csak a képzelet szüleménye. Szőrnyű szomorú sorok, a könny a vér a fájdalom úgy csorog át a verseden, mint akit közleről érintett a szönyű tett és a fájdalom.
szeretettel fefo