Idegenvezetés Auschwitzban:

a gyermekcipőket a raktár bal sarkában halmozták fel
A csönd arcáról sűrű gyöngyökben hullott a könny.

Lent egy pár kicsi cipő,
alig használt,
kék szalag a cipőfűző.
Még bennük topognak a léptek,
tétovák,
finom kis puhaláb fészkek,
de anyáig már elérnek
s a kitárt karokba kapaszkodva,
már nem félnek,
ártatlan örömmel mennek
a cyclon B 3 felhőin át
követik az anyát.

Fent egy árva lányka topán
a transport után futott talán.
Megálljatok !
Apa, anya várjatok!
Én is jövök !
Könyörög resszketve,
- fél pár cipőjét elhagyva -
szaladt, szaladt a
csoport után ahogy tudott
nagyon-nagyon gyorsan futott,
a golyó mégis elkapta !
Féltopánon piros vére
még most is zokogva bújna el!
A lányka már nem könyörög,
és apa, anya sem felel.

Fiúbakancs,
kopott, csorba,
sokszor merült sárba porba,
mégis erős, makacs, szilárd
óva félt ő testvért anyát.
Elől szalad,
hogy a legjobb barakk
legjobb helyét foglalja el,
legyen elég tágas a hely.
Szegény bakancs
a fürdő barakk
előtt maradt,
hallgatag,
hiába várta
a kamaszlábakat.

De nem pihent a csend,
a fürdőben bent
kiáltások zaja lobbant
és a roppant
elhalkulás után nem jött ki onnan
élve soha
többé senki