miért ne vésnéd fel,
papírra, kőre, bőrödre
világra jöttödet,
meg nem értésedet,
mert akartak,
de nem hallani és látni,
szeretni, szeretni,
... csak ócsárolni

szeretet, szerelem
rád nem tört,
pedig időtlen vártad,
azt hitted, ő vagy ő,
majd ő a kiválasztott,
... meglátott és otthagyott,
de miért, ... miért, ...
és a gonosz susogás:
... aki él, mind árulód

marásukat mégis várod,
mindenért megszólnak,
... de hozzád szólnak,
hozzád, ... vagyis azt hiszed

körülötted minden,
de minden elhagyott,
csak árnyaid mozognak,
ódon telep, ócskavas,
a leveles rozsdád
végül fogd csokorba,
s fogan kereszted,
a befogadatlannak

és az időszitán
rozsdaszirmaid omlanak,
lapjai névtelenül mállanak



(2007.)