Várlak,
s hallgatom, ahogy mélyeket sóhajt bennem a csend.

Várlak,
miközben a múlt markában tartja a szívem.

Várlak,
s hajammal oltom el szemem párás tüzét.

Várlak,
ujjaim közt morzsolva a fájdalmat.

Várlak,
s arcom ráncába gyűjtöm az időt.

Várlak,
míg sötét ruhát ölt a remény.

Várlak,
s lelkemet fogasra teszem.

Várlak,
hogy életben tartsalak.

Várlak,
s közben meghal a múlt.

Várlak,
csillagok alatt.

Várlak,
s vért könnyezek.

Várlak,
miattam.

Várlak,
érted.

Várlak…