szívesen húznám ki a zsebemből
az egész végtelen listán heverő nevek és számok sorozatos kudarcát;
a pár percet,
amikor eltorzított hangon kiáltják, hogy
"ne akarj másnak látszani"
vagy
"ne képzelj túl sokat" majd elrepülnek
miközben kinyitod a szemedet, mert az emlék, ami tulajdonképpen álom volt,
megülte a gyomrod.