Lemegy a nap,
akár egy sóhaj
az est színeinek
kavalkádján
egy szívdobbanás
és vége a napnak
a végtelen,
finoman simogat
majd elmosódik lassan
a szomorú árnyékom is
elvész a gondolat
és a rossz hangulat,
oda ,ahol az ismeretlen
minden felett uralkodik
a sötétben szórja szét
a még megmaradt fényeit...
A varázs marad még
egy lélegzetnyi ideig
a finom aranyszálak
szanaszét foszlanak
és még mielőtt a függöny
leereszkedik,
a puha édes álom
szabaddá engedi
az eddig béklyóba kötött
törékeny szárnyaim...