Fáj a távolság,mely köztünk ég,
ajkaid örök csókja legyen számomra a vég.
Fájón mondom ki neked,
vannak kik nem haggyák hogy veled legyek.

Akarom hogy mindig velem légy,
szikrázó tekinteted reám vesd míg nem jön a vég.
Örvénylő tűzként váljunk eggyé
s űzzük el ki nem haggya hogy velem legyél.

Ölelő karod forrjon testemmé,
izzó véred marná szívem s perzselné.
Vágyom hogy egyszer velem legyél,
minden akadályt utamból félretegyél.

Újra máglyaként égne szívem,
valóra válna mit álmaimba hittem.
A két dobogó szív vére összegyül,
szerelmünkkel összeforrva eggyesül.