Száz hosszú év vajon mit jelenhet?
Csak egy évszázadot a történelembe?
Vagy két emberöltőnyi életet?
Száz tavaszt nyarat őszt és telet?

Talán egyiket sem talán mindet.
Talán inkább kezdjük kicsibe.
Mi is az mikor azt mondjuk egy pillanat?
Az vajon mennyi időt takarhat?

Egy pillanat és jövök kiabálva hangzik.
De egy óra múlva még nincs ott senki.
Az talán mindenkivel előfordult már.
Velem sokszor - mondá jó anyám.

Mennyi idő is az a fránya pillanat?
Egy óra egy perc vagy tényleg csak egy pillanat?
Egy pillanatnyi idő mit jelent a haldoklónak?
Mit jelent a pap előtt mikor jön az első hitvesi csók?

Vajon az üldözött szeretne csak még egy pillanatnyi előnyt?
Vagy a sportoló mikor egy hajszállal bukik el a cél előtt?
Egy pillanat tényleg egy pillanat? Vagy egy örökkévalóság?
Nem tudom, de számomra egy pillanat alatt halt meg a világ.

Száz évig lehet élni. S száz év alatt sok szépet megérni.
De lehet száz évig sodródni is az árral, élni s égni.
Mondják sokan ó fiam majd ha ezt a kort megérted...
S közben sokuknál fele annyi idő alatt is többet éltem.

Láttam izzó vörös naplementét a Göcseji dombságról.
Alföldi tájat, igaz képet az igaz gulyákról.
Láttam már a duna és tisza vizét is sokszor.
Tengert, hegyet, és pohárral mertem bort a hordóból.

Éltem már át szerelmet, haragot, igazat és hazugot.
Láttam már elbukni szegény és gazdagot.
Éltem és haltam is meg már, hogy félig hol teljesen.
Állt már meg a szívem és vert is már hevesen.

De mikor az őszi napsugár sikálja bőrömet.
A sóslevegő tisztítja kormos tüdőmet.
Tavasszal virágba borul az erdő, mező, kaptárakba új méz csorog.
És a dombtetőről süt le rám a vörösen izzó napkorong.

Akkor élek én igazán. És persze a pillanat.
Ez mind-mind csak egy-egy rövid pillanat.
Talán ezer vagy tízezer pillanatot éltem igazán.
A többi nem volt más rideg várakozás.

Lehet hogy én mérem rosszul az időt.
Talán csak az óra mutat csak igazat.
De ki az tudós, bölcs, ki az az illető.
Aki megmondja mi is egy pillanat.