Aggódom érted,
mert a vércsefészkek zajosodnak
talán már dalolnak és szárnyrakelnek
egyre többen lesznek
az éhes csőrők
hogy örök győzelmük torjain
a galambok szárnya törjön,
és széthulljon a fáradt földön,
éjszakáid hajnala.

Aggódom érted
vagy csak attól féltlek
hogy el akarsz menni
valami messzi folyóra vágysz
ahol a világ már nem ül a partokon
csak a csupasz bokrokon lengnek
fekete pókhálóként a levetett leplek
és életnek már nyoma sincs
csak az a hajó imbolyog a tulsó parton
de én visszatartom
visszatartom akkor is
ha nincs elég erőm,
mert lelkemben sürgetőn kiált a rémület.

Aggódom érted
ne menj el kérlek
inkább jöjjenek viharos szelek
tomboló hurrikánok
emeljenek fel mint élő bábot
hozzanak vissza
hogy hallhassalak újra
hogy élj mint tiszta hang
mint menekülő galamb a vész viharában
élj mint gyönyörű fájdalom
mint daloló szirom
jövő világok udvarában
ne hagyj itt egyedül - kérlek !