Szürke
Épületben ébresztettél
Kedves, titkos csókoddal
Nevettél egész lényeddel
Mint egy izlandi ex-angyal
Szép gyermeke

Ennek
A háznak húsz emelete
Falai mind ablaküveg
Mosdói a szekrényekben,
Vörös liftjei középen
Öregednek

Délután koncertek szólnak
Röpködő dobverők
Míg oldalsó két teremben
Óra van délelőtt
De nincsenek polcaink
S nem tarthatom holmimat
Másutt csak táskámban
De ruháim elvesztek
Szaténban sem nyugalmat
Füstölgő lilában
Sem egykoron volt bizalmat
Nem találhattam már
Kinéztem hát ablakunkon
Lássam ránk lenn mi vár

Az este a város orgazmust ad
A sok fénye és kellemes gőze
A nap emlékeinek finomkás
Íze. Csodálatos selyem-pőre
vállad beivódik s szétrombolja

Rombolja a fényeket
Fények beton illatát
Illatát az ízeknek
Ízeknek a konyháját
Ahol fehér műanyagszekrényeknek
Piros karika nyitója
S még megvan valahol a legyes kés, mi
Elveszett a fiókban