felimádtak a zenitre
micsoda tombolás rivalda
mély végtelen csikorgás
ha láttátok volna

és feldarabolt a meditáció
a na-bumm
az ősöm
és milliárdnyi egem

pislogó kékfények
ikrafelhők
termékenyítő spirálkarok
tapsra szakadtak
majd zenéjükbe
becsavarodnak

és zúgta a hang
ködből lettél
és ha mázlid van
pöffeteg novaként pukkansz
és köddé leszel
és fekete lyukban vár édened

de a lyuknak tapintható
két oldala van
leshetem fénytelen

hű a fejemben olvasom:
tűnődj el a tömegvonzáson
kis törpém
de szépen kifehéredtél
a végén

közben
se kép se hang a lyukból
Erosz ez aztán kozmikus

bebuksz a másik végén fogansz
antianyaggal semmit-szülsz
bujálkodik a pillanat

talán csillag voltál
a metafora

kórlapodon sokágú galiba


(2007.)