( avagy: egy kis számmisztika miszerint a számok megmutatják, hogy kik vagyunk...és a számok sosem hazudnak: üzenet Kedvesemnek - más úgysem értheti... valamikor 2006 - ban...)

"egyszer valamikor nagyon régen megszülettek a számok... megszülettek, mert valaki kitalálta őket - kitalálta, mert össze akart hasonlítani valamit valamivel, vagy meg akart mérni, meg akart számolni valamit, de nem volt mivel...Így lett hát az 1, a 2, a 3, a 4, és a többi szám, egészen a végtelenig...A számok sokáig békességben megvoltak egymással, évezredeken keresztül szolgálták mind azokat, akik hajlandóak voltak megérteni, megtanulni, és használni őket...Azután jött valaki, aki feltalálta, vagy inkább felfedezte a mesterszámokat, miknek különleges jelentőséget tulajdonított - 11, 22, 33, 44 stb. - ezt az egyszerű számok nem nagyon értették, hiszen hasonlítottak rájuk, tán belőlük származnak, minden esetre kezdtek sandán nézni rájuk, és kezdtek féltékenyek lenni azokra a bizonyos mesterszámokra, mivel azoknak mindenki, ki hallott felőlük misztikus jelentőséget tulajdonított -Ugyan mivel is különbek ők, mint mi, mi egyszerű számok? Nem értették, nem is nagyon akarták megérteni. Már - már feledésbe ment a dolog, de aztán valahol megszületett két emberke, akik nem tudtak, nem is tudhattak egymásról, hiszen térben és időben messze, nagyon messze éltek egymástól, egyikük az a bizonyos 33 -as volt, a másik pedig a 22 - es...Semmi baj sem volt, amíg egymásra nem találtak, de egy szép napon a 22 - es teljesen véletlenül felfedezte a 33 - ast -felfedezte, mert valami vonzotta hozzá, valami megmagyarázhatatlan erő, valami tétova sejtés, egy megérzés, vagy talán a mesterszámok misztikuma, a mesterszámok végzete...A 22 - es maga sem tudta igazán, hogy mi az, de érezte, hogy a 33 - as valami titkot rejt, valami titkos vonzerőt sugároz, valami olyasmit, amit meg kell ismernie, amiért talán megszületett ő maga is…És mivel a történetük az Internet korában játszódott, hát mindketten használták maguk is az ismerkedéshez a számokat, bár nem is tudtak róla talán, hiszen ők levelet írogattak egymásnak, nem számokat...pedig a számítógépen számokkal minden kifejezhető - vagy csak számokkal fejezhető ki...Csak ez már a kettes számrendszer -Ha látsz egy képet, az számokkal leírható...ha olvasol egy szép verset a tudtodon kívül az is számokból áll a számítógép nyelvezete szerint...Minden, mi megjelenik a monitoron, az számokkal leírható…és /vagy/ csak számokkal írható le...A sok, sok levelezésből találkozás lett - sok - sok, számokkal is leírható találkozás, és számokkal ki nem fejezhető boldogság, önfeledt nevetés...De a boldogság közepette is sokszor félre értették egymást...A 33 - as napfényre, a kézzelfogható jelenre, biztonságra, gondoskodásra vágyott, túl racionális volt 22-es számára, - a 22 - es szabadabban szárnyalt, vagy pedig nem vallotta be a tehetetlenségét, nem vallotta be, hogy az állítólagos nagy dolgokra hivatottsága mellett bizony ő is ugyanezt szeretné, hiszen szerette a gondoskodást, - és zavarában, vagy tehetetlenségében, vagy mert nem volt teljesen ura a lelkének, bizony sokszor földig rombolt mindent, - ilyen volt a természete - földig rombolt hát mindent sokszor, nagyon sokszor, és oktalanul-földig rombolta a saját álmait, földig rombolta a társa álmait, azután pedig megfájdult valami benne, mert mesterszám ide, vagy oda, azért voltak álmai - És ez a fránya 22 - es, most bocsánatot kér mindenért - még az álmaiért is...De mint ahogyan a számok a végtelenig tartanak, úgy tart a 22 - es reménye, és szeretete is a végtelenségig..."