Feltöltve: 2007-06-06 11:19:20
Megtekintve: 6019
Szüntelen fájdalom
Egyszer úgy éreztem többé nem szeretek,
A sok csalódást soha nem feledem,
Azt mondtam, mást soha nem szeretek.
Ez előfordult már mással is,
Hogy fájdalma felkiáltott az egekig.
Mikor a vágy eszi az ember testét,
És álmaiban nem jön a feledés,
Csak várja a hőn áhított temetést.
De a napjaink ugyanúgy telnek,
És a fájdalom ellen semmit nem tehetek.
És mikor felkel a hold,
Ezernyi lélek a fájdalomról dalol,
A csillagok fényét isszák, míg eljön az alkony.
Ha pedig felkel a nap,
Holtak vére folyik patakban.
Minden reménykedő lélek,
Mindenki, ki a szépet kérte,
Többé a csalódástól nem félhet.
Mikor a nap eltűnik a horizonton,
A csillagok gyászdala szól a tejúton.
A sok csalódást soha nem feledem,
Azt mondtam, mást soha nem szeretek.
Ez előfordult már mással is,
Hogy fájdalma felkiáltott az egekig.
Mikor a vágy eszi az ember testét,
És álmaiban nem jön a feledés,
Csak várja a hőn áhított temetést.
De a napjaink ugyanúgy telnek,
És a fájdalom ellen semmit nem tehetek.
És mikor felkel a hold,
Ezernyi lélek a fájdalomról dalol,
A csillagok fényét isszák, míg eljön az alkony.
Ha pedig felkel a nap,
Holtak vére folyik patakban.
Minden reménykedő lélek,
Mindenki, ki a szépet kérte,
Többé a csalódástól nem félhet.
Mikor a nap eltűnik a horizonton,
A csillagok gyászdala szól a tejúton.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-06-14 22:23:54
köszönöm:)
2007-06-14 19:34:01
nekem nagyon teccik a versed:)főleg a véres képekkel,szép lett.Grat!