Válasz Hajcihő : Tükör a reményhez
(fefo "A költő halálára" c. versére)
c. versére

Tudod-e hány világ, nemzedék élt előttűnk,
tudod-e, hogy jobbak, vagy rosszabbak lettünk?
tudod-e hogy mi végre
teremtünk e földre?
Talán hogy pusztitó lelkünk
legyen úrrá magunkon,
vagy mégis fényünk ragyogjon,
mint hulló csillag halálos tévedése?
semmivé zuhanva a mélybe ?
Tudod- e mit ér a lélek ?
Erő-e mit megedz az élet,
vagy téves felfogása a végtelennek ?
Ahol nem pihennek a gigászi folyamatok,
csak mi, a vakok hisszük,
hogy jövőnk a föld,
amit oly sokszor elfeledtünk,
vagy százszor tönkretettünk.
Tudod-e , hogy
a költői lélek apró szikra,
ami parázzsá szítva,
többet ér, mint a láng lobbanása,
mégsincs mása fényének
mert élete, vagy halála,
nyomot hagy a térben.
mint dobott kő hulláma
holt tavak vizében.